Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Maácz László: Kísérlet egy művészportréra: Rábai Miklós

Mi jellemezte ezeket a szviteket? Mintegy a Batsányitól örökölt vonásként újból a táncosok vitalitása és dinamizmusa. "Élni, élni!" - harsogta a koreográfus a próbateremben, a táncosok pedig valóban igyekeztek élni. Feltehetőleg ismét ez az élet-teliség, robbanékonyság avatta az együttest hamarosan országos tényezővé. Az "élet" kerete azonban megváltozott a szinpadon: 1949/50-ben a "legényesek", "figurázok" már nem szerepeltek a közönségnek szóló repertoáron; az improvizációk a próbaterembe szorultak vissza, s a táncos önátadásnak immár regulázott formák között kellett megjelennie. /Egyetlen kivételként a Békési lakodalmas néhány pontján maradt rövid rögtönzés! lehetőség./ Tehát már a szvitekben is megjelentek a tudatos szerkesztés jelei, akár olyan formában, hogy az egyes táncmotivumok kötött rendben, rögzített kombinációban tapadtak egymáshoz, akár úgy, hogy a szvitek egyes tételei is tudatosan árnyalták, kontrasztálták egymást. Ebben a koreográfiai iskolában, amely már a XVIII. XIX. század zeneszerzőit is elnéző mosolyra indította volna - ám a szabályokat mindig újra fel kell fedezni! - két momentum különösen kirajzolódott. Az egyik Rábai kontrasztteremtő hajlama az egyes táncokon belül is, ami különösen a szóló és a kar alkalmazásában, kölcsönhatásában nyilvánult meg. Példaként említhetjük a Bihari táncok

ból az un. "Oláh verbunk" és"Makfalvi verbunk" kivitelét: mindkét táncban a dallam első és harmadik sorát a középütt álló szólista járta ki, mig a második és negyedik sorban a karéjban álló fiúk ismételték a szólista mozgását. /Nota bene: minden dallamra viszont más szólista állt középre, ennyiben hát mégis visszacsillant a Batsányi-beli figurázó, és - ami a társulat közszelleme miatt sem mellékes - az együttes még mindig nem bomlott szét "a szólista és a kar" hierarchiájára, hiszen majdnem mindenkinek adódott önálló megmutatkozási lehetősége. Ilyen szempontból Rábai mesterien "kártyázott" az embereivel, s ezt főleg azok értékelhetik, akik a különböző társulati quadrille-besorolásokat nyögik vagy szidalmazzák./ A vázolt "felelgetős" táncstruktúrát különben még