Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Maácz László: Kísérlet egy művészportréra: Rábai Miklós

Ha a koreográfusok életükben új helyre kerülnek, alter­natívával kell szembenézniük: vagy új lapot kezdenek, minden korábbiról tudatosan megfeledkezve, vagy pedig megpróbálják felhasználni korábbi eredményeiket, talán nem is annyira a művészeti kontinuitás, mint inkább a biztos továbbélés remé­nyében. Rábai többször hangoztatta életében, hogy nem tarto­zik a "táblatörlők" közé, s ezért a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezete csoportjának élén is úgy törekedett az újra-alapozásra, hogy korábbi eredményeit is hasznosítsa* A folyamatosságot abban foghatjuk meg, hogy felhasználta - de inkább igy kell mondani: újraszervezte - a Batsányi együttes néhány táncformáját. -A Székely varsági verbunk és az un. Széki legényes egybekapcsolásával és némi kiegészí­tésével megszületett az új együttesben a Székely táncok , közben a különböző békési táncok egybekapcsolásával és is­mét kiegészítésével szinre került a Békési lakodalmas ; s mindkettőnél korábban láthatta a közönség a Bihari táncoka t, melynek mozdulat! matériája részben újból a Viharsarok, részben pedig a Magyarországra áttelepült erdélyiek táncá­ból táplálkozott. Ha mindezeket, s az együttes kétéves ter­mésének más darabjait egybevetjük, kiderül, hogy Rábai a maga autodidakta módján felismerte a szvit-müfaj kritériu­mait, s ennek megfelelően komponált több táncfüzért, nép­táncszvitet. Természetesen az akkor elérhető néptánc-matéria alapján. Mert a negyvenes évek végén még szó sem lehetett róla, hogy megismerkedjék pl. a mezőségi táncok gazdag vál­tozataival, mint ahogy akkor a palóc, zempléni vagy rába­közi hagyomány is szinte elérhetetlen messzeségbe tünt. Igaz közben, hogy amihez Rábai hozzájuthatott, örömest és gyorsan transzponálta. Részt vett például a Budapest mel­letti Ecseren végzett táncfolkl orisztlkai feltárásban, s ennek gyümölcseként 1950 nyarán már kidolgozta az Ecseri lakodalmas első formáját, amely aztán később, az ÁNE kere­tei közt nyert végső megfogalmazást*

Next

/
Oldalképek
Tartalom