Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Pór Anna: Találkozások /Tánc és színház/
kajára, vagy éppen Valié Péter néhány vigszinházl rendezésére utalnunk, de ide sorolhatnánk a nyári rendezvények közül talán a Sik Ferenc irányította, sokfelé nyitott, gyulai nyári játékok egyik-másik évadját is. Ezúttal talán csak a legszembetűnőbben "táncosok" közül emeltünk ki néhányat. A színészekkel előadott Bartók balettek extrém esetének ellenkező előjelű megfelelőjeként említhetnénk a tánc műfajban, hogy a Győri Balett előadásait a szinházi kritikusok az utóbbi időben a balettbírálóktól elvitatva, a saját illetékességükbe tartozónak Ítélik. Véleményük szerint ezek a táncszínházi produkciók nem mérhetők egyedül a balett kritériumai szerint, mivel színházról lévén szó, színházként értékelendők. Ezzel az érdekes, aktuális szinház- és táncesztétikai kérdéseket feszegető megnyilvánulással talán érdemes lenne a későbbiek során egyszer elemzőén, mélyebben is foglalkozni. Ezúttal csak az ismert jelenségek Összegzésére szorítkozunk. A Győri Balett rendkívül szuggesztív, tömeghatást, az ifjúság körében olykor eksztatikus ovációt kiváltó "totális" szinpadi hatásában a látvány, a szcenika, -kosztüm, diszlet, tudással, intuícióval alkalmazott fénydramaturgia-, a mozgásnak, zenének, beszélt szövegnek is egyenrangú társaként van jelen. A passiószerü témáknak sajátos asszociációs szimbólumrendszerre épülő dramaturgiája, a szublimált, mitikus alakoknak, konkrét követhető sztori nélküli, álomszerű víziókba való megjelenése, és mindenekelőtt az együttesi munka magas hőfoka, sugárzásának emocionális hatása; mindez igy együttesen keltette fel a modern szinházi törekvésekre figyelő kritika érdeklődését. Ugyanakkor a másik oldalon a balettkritikusok a fenti művészi értékeket is mindenkor elismerve, a hatások egyikét-másikát alkalmanként esetleg másodlagos eszközként tartják számon, és nemegyszer a koreográfiai leleményt - mozgásfantáziát - a biztos vázú koreográfiai szerkesztést, motivikai komponálást és technikai megformálást - talán úgy mondhatnánk magát a tánckompoziciót mint esszenciát - is bonckés alá veszik az egyes ^alkotások