Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Major Rita: A Giselle a régi magyar színpadon
müveket legautentikusabban ismerő művészek rendezésében, szereplésével. Francia eredetű az Ondine. a hableány , amelyet Jules Berrot után, Arthur Saint-Léon, a korszak egyik leghíresebb francia táncosa és balettmestere rendezett és táncolt feleségével, Fanny Cerritoval a Nemzeti Színházban, 1846-ban. Ugyancsak Saint-Lóon balettól a iálumk 1846-ban bemutatott A markotányosnő és a postalegény . A nympha és a lepke Perrot első alkotása volt 1836-ban a bécsi színházban. Nálunk 1847-ben Campilli Frigyes állította színpadra, de minthogy Ő is Bécsben dolgozott, bizonyos, hogy ugyanerről a Perrot-darabről van szó. Ebbe a vonulatba illeszkedett a Paquita is, amelyet Joseph Mazilier és Antonio Guerra nyomán, Pesten 1847-ben szintén Campilli rendezett. A magyar színpadra került romantikus balettek közül azonban a legkiemelkedőbb a Giselle , mert ez az első olyan teljes értékű, cselekményes, romantikus balett, amely a korszak tünékeny alkotásai sorából mindmáig a leginkább maradandónak, élvezhetőnek bizonyult, és a világ szinte valamennyi jelentős klasszikus társulatának műsorán szerepel* Àz 1841-ben Párizsban bemutatott, Adolphe Adam zenéjére, Jules Perrot és ^ean CoraIli koreográfiájával készült balett, szerkesztésében a romantikus tánc dramaturgia egyik legszebb példája. Théophile Gautier és Vernoy de Saint-Georges a drámai követelményeknek is megfelelő romantikus balett-librettót készített, amely Heine nyomán, a német mondavilágból ismert vilii-témát dolgozta fel. Az első felvonás paraszti miliőben játszódik, stilizált karaktertáncokkal diszitve a történéseket, és a romantika által kedvelt őrülés-motivumot is beépítve. A második rész a viliik világába viszi a nézőt, ahol Giselle megmenti a kedvesét a szellemlányok bosszújától, a halálba táncoltatástől. Gizella, vagy A viliik A teljes, kétfelvonásos Giselle hat évvel a párizsi ősbemutatót követően London, Bécs, Pétervár, Milánó és Boston után a pesti Nemzeti Színházban is színre került 1847. június 12-én. /Korábban, 1844-ben Fanny Elssler és
