Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/

Lászay Aaorea személyes közlése szerint: Imre Zoltán lényegében a Lengyel Menyhért-féle szövegkönyvet akarta követni, csupán a Mandarin három halálát kivánta "modernebb" /pl. villamos-szék/ halálnemekkel felcserélni és a csavargók egyikét színesbőrünek akarta ábrázolni. Leglényegesebb dramaturgiai új itá

sa volt, hogy a Lány szerepét két táncosnőre tervezte, mintegy a Lány jobbik Énjének is teret adva. Imre Zbüán elgondolása szerint sem a halálokból hozza vissza a Mandarint a Lány felébredő szerelme, hanem épp ez a szerelem adja a Mandarinnak a megváltó halált, s igy a Lány "rosszabbik" Énje a halott Mandarinnal elsüllyed a semmibe, mig a Lány "jobbik" Énje magára marad a szerelem-megváltás emlékével. Hogy ebből az 1968-as koreográfiai tervből mi és hogyan valósult meg, illetve módosult azt a Das Tanzarchiv szakírójának a gelsenkircheni bemutatót leiró és elemző kritikájából rekonstruálhatjuk. /Gisela Peters-Rohse

, Das Tanzarchiv

, 1980/3./ A cikk irója szerint Imre korábbi müveit ismerve várható volt, hogy esetleg új libretto alapján komponálja meg A csodálatos mandarin

t. Ezzel szemben "a műben nincs semmi feltűnő hatáskeltés, semmiféle ^eretnek" megközelít és. Imre... meghagyja a librettót olyan időtlen mesének, amilyen az valójában, és ennek ad hatásos alakot." Ha Imre nem is szakadt el az eredeti szövegkönyvtől, azért változtatott rajta. E beszámolóból ugyanis megtudjuk, hogy Imre színpadán hosszú prológus vezeti be a cselekményt, s ekkor a teljes társulat a szinen van. Egy Nő irányítja a szertartás jellegű készülődést, ő választja ki a misztérium majdani részeseit, legvégül a Mandarint, akit ekkor festenek a többiek "sárgára", a akire ez a kiválasztás a sokk erejével hat. /Zeneileg a "prológ" a Mandarin belépéséig tart./ Ekkor kezdődik maga a játék. A színpadkép giganti-