Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Kovács Léna: Ny. Ny. Jevreinov munkássága /1879-1953/ - pályakép

mornyikkal, szolgálóleánnyal ós bohóccal* A Barát először azt hiszi, tráfát űznek vele s mindenki e XIX. század elejének stílusában beszél és Öltözködik* Azt gondolja, hogy a Báró nem épeszű* Meglepődése csak fokozódik, amikor a szolgálóban Normend bárónőt, a Társadalmi Kör egyik feminista tagját véli felismerni* A Báró és a Barát beszélgetéséből fény derűi a földesúr múlt járat valaha ő is a haladó eszmék harcosa volt, de kiábrándult a társadalom kínálta utakból* Megunva a civilizációt visszavonult ősei kestélyába, ahol rálelt dédepje naplójára, s elámult, mennyivel tartalmasabb, szebb életet éltek ősei* Elhatározta, hogy újraéli dédapja életét, követve mindézoket a foglalatosságokat, amiket az űzött, ünneppel és bensőségesseggel töltve meg ez űrt, amit a civilizáció teremtett benne* Nem jött egyedül a várkastélyba! hozzá hasonló elkeseredett, cselődott emberek követték - például Normend bárónő, aki miközben dühödten harcolt a férfiakkal való egyenjogúságért, szive mélyén olyan férfit keresett, aki uralkodni tudna rajta* Igy történhetett, hogy meghalt a világ számára, de feltámadt a szép despota kastélyában szolgálóként* Mindenki önként vállalva játssza, pontosabban éli az 1808-as esztendőt* "Elértéktelenitettunk mindent magunk körül - mondja a Báró - és gyámoltalan lelkünk kész az alkohol áldozatául dobni minket, vagy a fertő kanapéjára, vagy egy vonat alá, csakhogy elfojtsa magában az egész iszonyúság felett érzett rettenetét* Meg tudod érteni, mennyire erősen szenvedhet egy olyan ember, akinek a számára már nincs Isten, de még megmaradt a vallásos érzés? Aki elveszítette szeme elől a harc célját, de megmaradt az ereje és e vágya a küzdelemre? Aki szeretné megragadni az igazságot, de tudja, hogy elérhetetlen, mint a Hold? Aki szeretne hinni e csodában, de ez az átkozott tu/11/ domány lehetetlenné teszi a számára?" Már ebből a rövid részletből is látható, hogy Jevreinov a századvég és századelő, a felboruló világkép valamennyi szorongását átélte, s tragikusan átérezte a régi értékek pusztulását és kiüresedését* Világosan látta, hogy az új kultúra és civilizáció számtalan szépséget pusztít el, s azt a