Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Kovács Léna: Ny. Ny. Jevreinov munkássága /1879-1953/ - pályakép

dukeiója. Jevreinov elhatárolta magát a sztanyiszlavszkiji és a mejerholdi iránytól is. A szinház számára nem "az élet tükre", amint azt a naturalizmus hivei hirdetik, de nem is "templom", amint a szimbolisták állítják. "A szinház legyen az, ami; szinház"/^- irja Jevreinov. Azt állítja, hogy számos, velünk született ösztön között ott van a teatralitás, az átváltozás ösztöne is, csak ezt életünk folyamán elnyomjuk. Az igazi szinházi Önmagunk színháza, vagyis az a törekvés, hogy az ember önmagát tegye művészi alkotássá, teatralizálja az életét. /Ez az elképzelése a század második felének formabontó szinházi, happening-kisérletékkel rokon/• Jevreinov csak fokozatosan jut el ehhez az eszméhez: korai drámáin a commedia dell*arte és a retrospekció hatása érződik, felfedezi magának a maszkokat, hogy aztán Harlekint életmüve központi figurájává tegye. A "játék a játékban" módszerrel a közönséget egyre közelebb hozza a színházhoz: középkori rekonstrukciós előadásaihoz középkori közönséget Is teremt, hogy a századvég nézői visszataláljanak ahhoz a befogadói attitűdhöz, ami a középkor emberét jellemezte. Egy ponton a szinház eltűnik és a közönség színésszé, ill. az előadás társalkotójává válik: ezt hozta létre a Téli Palota ostromá

ban. Itt Jevreinov az egyénre bizza, hogy folytatja-e egyedül az élete teatralizásáért, a művészet és élet egybeolvasztásáért vivott harcot. Ennek gyakorlati lehetőségét reprezentálja legsikerültebb és leghíresebb, 27 nyelvre lefordított és a világ 25 or/8/ szagában játszott darabja, az Ami a legfontosabb

' 2. ÚTKERESÉS "Régi középkori portré benyomását keltette. Pehér és ovális homlokát rakoncátlan, bár nem túl hosszú haj övezte, amely fülei mögött úgy kunkorodott, mint a preraffaeliták képein. Érzékeny, feminin ajkai megejtő mosolyra húzódtak, s gyönyörű fehér fogakat tártak fel. Hosszú és sápadt arcában nagy, kék, vidámságot sugárzó szemek világítottak. Jellegzetes fejt8rtás, finoman lejtő vállak és törékeny kezek egészítették ki Jevreinov portróját, amilyennek első alkalommal láttam" /A. Mgebrov, a Komisszarzsevszkaja Szinház művészének vissza91