Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Tahy Nóra: A teátrális szokás. Eddigi szerepe a magyar színháztörténet megértésében ás rendszeres vizsgálatának alapjai
ban, mely a színház eredetétől /kultusz/ ritus/' ' a szokáson át az intézményesített szinház modern formájáig vezet. Ez e gondolat egy célirányos evolúciófogalomra épül; a szinház fejlődése viszont nem tekinthető egy véletlenektől és hatásoktól független, eleve meghatározott irányba tartó fejlődé/2/ si folyamatnak.' ' Ez a gondolat jelenik meg ebben a kevéssé differenciált mondatban: "Népünk szinjátéka nem egyéb, mint átmenet a primitiv népek kaotikus játékai és a városi drámák között. Már túlnőtt a magyarság kezdetleges szertartásain, de még nem merev, városi szinjáték."^^ Az ilyen kijelentésekkel szemben érzett kételyek a következő két aspektusra vezethetők vissza: a magyar nemzeti szinház, mely a nyelv szemszögéből nézve a magyar színdarabokat szolgálta volna, nem a magyar népszokásból alakult ki, sem a népi színjátszás más formáiból //4 ' // , hanem a nemzeti érzésből, mely Budapesten és Kaposvárott a német nyelvű szinházzal szemben nyilvánult meg. A kutatásomban feldolgozott "összekötő láncszem", mely ténylegesen nem tekinthető annak, az elmúlt évszázadok történelmi feltételei között alakult ki. Ez a fejlődés egyes területeken és az egyes megjelenési formákban is eléggé változóan zajlott le, de egységes abban, hogy gyorsan nyoma veszett. Tény, hogy ha a társadalmi szerkezetek változnak, a teátrális szituációk formai megnyilvánulása is változik. Ez az összefüggés azonban hiján V8n a saját törvényszerű ségnek. Attól függetlenül, hogy a fejlődés milyen irányt vesz utólagosan felismerhető a lineáris kontinuitás, mely akár azt a látszatot is keltheti, hogy elejétől fogva igy és nem másképpen volt meghatározva. A fenti gondolatmenetet Norbert Elias' eredményeivel szeretném alátámasztani. Gondolatmenetem alapjait a civilizációs fejlődés következő értelmezése alkotja: "...a civilizáció fejlődése az emberi magatartás és érzékelés változása /6/ egy bizonyos irányban." ' Az általam használt szinházmeghatározásra alkalmazva ez a folyamat a következőképpen néz ki: az általános civilizációs fejlődéstől függően változik •A* elképzelése 'B'-ről, 'A'-é önmagáról, valamint 'C'-ről, nem szólva 'C'-nek önmagáról, 'A'-ről és »B'-