Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Tahy Nóra: A teátrális szokás. Eddigi szerepe a magyar színháztörténet megértésében ás rendszeres vizsgálatának alapjai

lag nem függenek össze a teátrális szokással* Az általam vizsgált Jelenségek az A és B csoportba sorolhatók azzel a megszorítással, hogy bizonyos, Leopold Schmidt által kidolgozott kritériumok ebben a formában a magyar nyelvterületre nem érvényesek* Helyhez kötött játékszerü szokások: "Ide tartoznak a legszűkebb értelemben vett szokásjátékok, melyek sokszor meghatározott szöveg nélkül is megmutatkoznak* Tekintetbe kell venni itt a színjátszás összes koréi formáját is, a felvonulások tradicionális formáit, a maszkos és kéregető szokásokét, melyek e népi színjátszásnak mindenkor a legfontosabb alapját alkották... Megjelenési formáik, az álarcok, álruhák, maszkok, minden lényegeset elmondanak az ünnepi szokás tartalmáról és funkciójáról, és a szónak csak másodrangú szerepe van."^^ "Mindezek a figurák mégis összefüggésben állnak a azokásjátékokkal, melyeknél általában caak egy általános cselekménysor ismerhető fel*"' ' Schmidt nemcsak a különböző állatmaszkokat sorolja ebbe e csoportba, hanem a Mikulást és kísérőit is, az aratómunkálatok és a cséplés alkalmával fellépő játékokat, és nem utolsó sorban a rönkhúzás különböző formáit. A »B* csoport hasonló kritériumokat mutat fel* "Valamennyi maszk és vonuló álarc az ünnepre utal, annak időpontjára és sajátos szerepére az év során* Ugy a szokásnevek mint a kellékek, a maszkokat beleértve, a szokástartalom/7/ tói és egyes kiformálódásaitól függenek*"' Ehhez számítanak a farsangi időszak tréfás küzdelmei, e férfiak avatási táncaival összefüggésben lévő jelenségek, a karácsonyi ünnepkör egy-két játéka, és a vízkereszt! játékok /háromkirályok/* Mint emiitettem, úgy tűnik, mintha a két első csoport jelenségformál nagyon hasonlítanának, aminek véleményem szerint az az oka, hogy a Leopold Schmidt-féle beosztás elsősorban a játékhelyszin kritériumán alapszik* Ez a beosztás, bármennyire használhatónak tűnik is e német nyelvterületen, meggátolja betekintésünket a különböző fejlődési fokozatokba /nem lineáris fejlődésről lévén szó/, melyek színháztörténet

lieg érdeklődésre tarthatnak számot* Ezenkívül azok a népszokások, melyek formailag teátrálisnak nevezhetők /mégha célkitűzésüket illetően nem is azok/ ebből a beosztásból látszólag teljesen ki-