Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Tahy Nóra: A teátrális szokás. Eddigi szerepe a magyar színháztörténet megértésében ás rendszeres vizsgálatának alapjai
a kivitelezők személyes adataival kell foglalkozni. A továbbiakban pontosan irányított kérdések segítségével teljes képet kell nyerni a megfigyelt teátrális népszokás jelenségeinek regionális történetéről. 7 ^ Ortutay Gyula a már emiitett munkájában három évvel később hasonló szempontokat vet fel. viszont, talán elsőként kiemeli az egyes kivitelezők jelentőségét 8Z egyes előadások végleges kiformálódásánál. Jellemző, hogy egyik emiitett munkához sem fűztek saját vagy mások által végzett gyűjtéseket, melyek a felállított követelményeknek megfeleltek volna. Másrészt külföldön már működött Harthmann, Karasek, Lanz, Horak, akik egyebek közt a kelet-európai német kisebbségek teátrális szokásaival foglalkoztak. Feljegyzéseik már inkább megfelelnek a fent idézett követelményeknek. Hogy Ujváry Zoltán és R affay Anna gyűjtéseiben mennyire jelennek meg külföldi befolyások, vagy hogy egyszerűen a vizsgált anyag követelményeinek akartak-e megfelelni, amelyikkel foglalkoztak, aligha megállapítható. Egyértelmű viszont, hogy részletes és hiteles feljegyzések csak akkor váltak lehetségessé, miután a szinházi szokást mint önálló jelenséget fogadták el. A röviden vázolt fejlődésből kitűnik, hogy egy ma megírásra váró munka látszólag még mindig azokat a hiányokat kénytelen felmutatni, melyeket már Hont vázolt a fenti idézetben. Egy másik nehézség a fogalmazás egységtelenségében rejlik, melyet újfent már Hont fájlalt: "A játékot pedig még nem Írták le. A nyelv Írásbeliségét követte a zenei Írásbeliség, de a játék Írásbeliségének korszaka még ma sem érkezett el. 1 ''^ 0 ^ 6. A teátrális szokás anyagának tipikus jellemzők szerinti csoportosításai Majdnem minden munka, amely a teátrális szokással foglalkozik, megpróbálja az egyes analízisekben feldolgozott jelenségeket rendszerezni. E rendszer már a vizsgálat felépítésénél kitűnik, de legkésőbb a jelenségeket értékelő utószóban. Elsőnek Leopold Schmidt közismert kézikönyvének beosztá-
