Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Tahy Nóra: A teátrális szokás. Eddigi szerepe a magyar színháztörténet megértésében ás rendszeres vizsgálatának alapjai

hagyományt élőszóban és élő cselekvésben tartsa fönn és adja tovább,"... a legrégibb magyar színjáték iratlan."^

1

^ Ugyanabban az évben irta Ortutay Gyula, hogy a paraszti színjátszás nem korlátozódik kizárólag a kötött formákra, hanem az improvizált játék a második alapformája." ^ 1947-ben Dégh Linda ezt a gondolatot olyan formában folytatta, hogy egy nyolc pontból álló katalógust készített, melynek e teátrális népszokás és az Írott drámából keletkező színdarab közti leglényegesebb különbséget kellett volna tartalmaznia* Itt nem hallgathatjuk el azt a benyomásunkat, hogy az ő kritériumai, habár az volt a céljuk, hogy a teátrális szokás önállóságát hangsúlyozzák, itt sem határolódtak el az irodalmilag meghatározott színházéitól* Csak 1953-ban jelenik meg a Tájékoztató színjátékszerű népszokásaink gyűjtéséhez

: "Színjátékszerű szokásaink gyűjtése népünk kultúrájának leggazdagabb és egyben legbonyolultabb területével ismertet meg bennünket. Egy-egy szokás változatos menetében népünk zenével, dallal, tánccal, rigmusokkal, találós kérdésekkel, játékkal, párbeszéddel és a játékot, párbeszédet stb. kisérő hanglejtéssel, arcjátékkal, mozdulatokkal művészi formában fejezte ki mondanivalóját, vagy gondoskodott a résztvevők szórakoztatásáról."^^^ Az útmutató a teátrális szokás sok aspektusát veti föl, de az érdeklődés súlypontja ethnográfiailag rele/18/ váns kérdéseken nyugszik. ' Röviddel később a témához Ortutay Gyula egy publikációja csatlakozott. Megjelentetett egy kérdőivet betlehemes játékok gyűjtéséhez, melyben a leglényegesebb kérdéskomplexumokat érinti, igy a szövegeket, a próbamunkát a realizált előadás létrejöttének külső és belső meghatározó tényezőit. Az ő publikációje jut legközelebb egy, a, színháztudományi igényeket megfogalmazó témakatalógushoz. Ezek a munkák elsősorban olyan jellegűek, hogy a teátrális szokást mint olyant elismerjék ós anyagait gyüjtaék. Ennek ellenében az utolsó négy évtizedben főképpen Dömötör Tekla ós Ujváry Zoltán munkáiban mutatható ki egy, a meglévő gyűjtések melletti céltudatos analizáló tevékenység. Eredményeik a teátrális szokás egyes jelenségeinek átfogó vizsgálatába tartoznak. Csak annyit szeretnék itt megjegyez-