Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Tahy Nóra: A teátrális szokás. Eddigi szerepe a magyar színháztörténet megértésében ás rendszeres vizsgálatának alapjai
gyar színháztörténet bizonyítékait szerették volna fellelni. "E játékok /német misztériumok/ könnyebben voltak megközelíthetlek, mert közelebb állottak a modern színjátszáshoz, mint a magyar parasztság teljesen más keretek, törvények közt játszódó darabjai. Kifejezetten urbánus jellege volt legtöbbjének, éppen esek hogy művelői nem voltak hivatásos színészek, ... sa kutatók ezekben vélték a tulajdonképpeni népi színjátékot felf edezni." 7 '^ 7 ' A színház folklorisztikus elemeinek felfedezésére irányuló törekvések a 18/19. században kezdődtek meg, párhuzamosan a költészetnek a népköltészetben rejlő gyökerei keresésével, nem utolsó sorban egy saját magyar nemzeti szinház gondolatától vezéreltetve. Az igazi folklórjelenségeket, és azokat a jelenségeket, melyek inkább a folklorizmushoz vagy a folklorizációhoz számitandók, azért itélték meg tévesen, mert az irodalomtudományból jövő kutatók 8 drámáról alkotott kész elképzeléseiket nem tudták összeegyeztetni a teátrális népszokásokkal. "A szinjátéktörténet az irodalomtörténethez kapcsolódott, függvénye lett és igy természetszerűen átvette ennek filológiai módszereit és kritikai szellemét 1 / 4/7 A 19. század során egyre gyakrabban jelennek meg a /teátrális/ népszokások leirásai, főleg lejegyzések betlehemes játékokról, lakodalmi ünnepségekről és a farsang jelenségeiről. Az első könyv, mely intenziven és kizárólag a magyar nyelvterület szokásaival foglalkozik, és a teátrális népszokás ra való utalásokat is tartalmaz, 1867-ben jelent meg, Réső Jet Ensel Sándortól.' 37 De sem ez, sem a további publikációk nem vizsgálták e szokásokat a teatralitás szempontjából. Az igazi magyar misztériumjáték utáni vágy vezérelte azokat is, akik a betlehemes játékokat bizonyos értelemben éppen az idealizált misztériumjátékok utódainak tekintették. Ez ahhoz vezetett, hogy a Magyar Népköltési Gyűjtemény első kötete kizárólag betlehemes játékokkal foglalkozott. Ennek ellenére Gyulai Pál a kötet utolsó szavaiban a következő, sokszor idézett rezignált következtetésre jutott: "Másfelől a magyar népszellemben ha nem is hiányzik, de nincs feltűnőbb színészet
