Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Tahy Nóra: A teátrális szokás. Eddigi szerepe a magyar színháztörténet megértésében ás rendszeres vizsgálatának alapjai

1, A "teátrális szokás" megjelölése a népraj g fogalmi apparátusa segítségével

. Mielőtt rátérnék annak magyarázatára, hogy mit értsünk "teátrális szokás" alatt, röviden a népszokás fogalmával szeretnék foglalkozni.^

1

' Kutatásaimban a következő értelemben használom; a népszokás az előre megadott viselkedési és cselekvési formák szerkezete egy egyértelműen behatárolt közösségen belül* A szükséges beilleszkedés e szerkezetbe automatikus következménye annak a szocializálódó processzusnak, melynek az egyén ugyanabban a közösségben alá van vetve, és e szerint nem tudatos reflexiós teljesítmény eredményeként lép fel* Fogalmunktól elhatárolandók a törvények és előírások, amelyeket autoriter, illetve autorizált felsőbbségek állítanak fel és tartanak fenn; figyelmet érdemel viszont ez a tény, hogy funkcionális hatásuk a közösség életére egészen hasonlóak: mind a kettő a szociális rend fenntartását szolgálja* A definícióból esetlegesen felötlő elképzeléssel szemben a népszokás nem tekintendő merev konstansnak, hanem felmutat egy, bár némileg lassított, változási processzust, amely az általános társadalmi fejlődésnek van alávetve.Ettől a komplexumtól ugyanígy a divat fogalma is elhatárolandó, mely, ha elég sokáig tartja magát, népszokássá válhat* Az újabb történelemben a 19* századi szabadságharc valamint a két világháború jelentős változásokat okozott, ha nem megsemmisítő hatással voltak a népszokásokra* Főleg a második világháború után jelentkeztek olyan társadalmi változások, amelyek az etnográfiát megfosztották kutatási tárgyától* Ez ahhoz vezetett, hogy a kutatás, mint ez a saját kutatási munkámban is tükröződik, voltaképpen forráskutatássá vált* Az egyént a közösségbe befonó szerkezetek olyan erősek voltak, hogy még a legmélyebb személyes élmények is csak a megadott sémákban nyerhettek kifejezést* Ezek megfelelhettek, ha nem is szükségszerűen, az egyén igazi érzelmeinek, viszont viszszatükrözték a közösség kollektiv érzelmeit, ami bizonye-