Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Csillag Ilona: A zsidó kultusz teátrális elemei a múltban és jelenben

ml állat- áldozattal ülte meg Jeruzsálem népe a Peszah Szeder estjének vacsoráját, amelynek megszabott menete az ünnep szinte valamennyi faktorának szimbólumrendszerét mutatja fel. A mai szertartásban a Szeder tál főhelyén, a többi jelképes étek mellett ott a nem fogyasztásra szánt sülthűs, a pászkabárány emléke; a keresztény Utolsó Vacsora is Szeder este volt; később Jézus ez áldozattal azonosul /agnus dei/, a macötből az ő teste, a borból pedig a vére lesz és a zsidó Peszah a keresztény liturgiában a feltámadás, a Húsvét ünnepévé alakul át. im a feltámadás motívum és a vele összefont Messiás képzet már a Szeder estén is domináns szerepet játszik: az asztalon egy téritek Élijáhu próféta betoppanására vár, aki a zsidó mitosz szerint majd akkor száll alá a mennyekből, amikor a Messiás is útban van már, hogy megváltást hozzon a világra. A historizáció a Peszahot az egyiptomi kivonulás, a rabszolgaságból való feltámadás, a szabadság és a néppéválás Ünnepévé formálja át# Nyitánya tehát az Ószövetség üdvtörténeti eseményeinek. A Szeder este többszörösen is drámai, szinházias jelenség: az előadásra kerülő kis könyvecskékből, e tudósok által oly sokszor firtatott, sokféle fogantatású Haggadából ez világosan kiderül. Drámai és szinházias, mert a görög, majd a római elnyomás alatt raboskodó zsidó nép ezen az estén a szabad ember szokásait imitálja: a családfő számára odakészített párna és a "támaszkodás" a görög-római lakomák szokásának hódol; mert szereplői vannak: a házigazda a hosszú halottas ing jelmezében a pap szerepét viszi ezen az estén, a szertartás főszereplője pedig a gyermek a "protagoniste", akinek kérdéseire a családfő ad feleletet

s mert négy különféle termé szetü ifjú: e bölcs, a gaz, a jámbor és 8 bamba is szerepelnek a szövegben, akiknek kérdéseire a válaszok a megfelelő szinthez igazodva hangoznak el; mert a kérdések és feleletek egymásutánjában Isten, a zsidók, a fáraó, az egyiptomlak és a történet minden egyes alakjának direkt szavai szólnak és ezekből bontakozik ki a zsidók üdvtörténetének teljes eseménysora; drámai és szinházias, mert szinte mondatról mondatra hangsúlyozódik az a követelmény, hogy