Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Bóna László: A természet mint kellék /Motívumkereső színházi táborozás/ Kaméleon Színházi Csoport - 1983, július, Kurd község

testfelületünk ernyőjével kitapogatjuk a legfinomabb légmozgásokat, hogy ismét átadjuk magunkat neki. A végtelenség-élménynyel való találkozás levegőjátékai után a végtelenség befogadásának fény-játéka ez: a végtelen fénnyel találkozó szem végesség-érzése: a KÁPRÁZAT. A NAGY PA. A magányosan égnek meredő nagy öreg fa kulturális motivumának jelentéseit is kellékvariációs színjátékokkal közelitjük meg: A Nagy Fát egyszerűen csak kelléknek használjuk különböző cselekedetekhez, amelyeket ha rajta végrehajtunk akkor a különböző összefüggései által jelentés-variációi lesznek. A Nagy Fát meglovagoljuk, elnáspángoljuk, átöleljük, megsimogatjuk, beleharapunk, szétmarcangoljuk, megverjük, elaltat juk. Az egész társulat körben fekszik hanyatt a Nagy Fa körül, mindenki a Nagy Fa legmagasabb pontját nézi, képzeletében meghosszabbítja a föld belseje felé. Mindenki a fa egy mag8s pont jára mutat kinyújtott karjával, erre a pontra helyezi figyelmének minden erejét, követi ujjával a fa testét egészen a földön fekvő saját testéig, annak egy pontjáig, megjelöli ezt a pontot a testén, melyet most képzeletében összekötött a Nagy Fa testével. Mindenki választ, honnan képzeli a Fa gyökereztetését saját testéből, a Fa kinőhet a szinész szájából, mellkasából, szeméből, homlokából, lábából, karjaiból vagy nemi szer véből. Az emberi test a talaj maga. Erősen nyomja ujjával raagá ba mindenki a pontot, amelyből gyökerezik az égig és a föld belsejéig a Végtelen Fs, és amikor e képzet a teljességgel valóra válik, akkor tépje ki magából a Fát. A Nagy Fa világtengely-jelkép, lét-szférákat átkötő életmotivum. Jelentéséhez úgy értünk el, hogy a Fát, mint természeti elemet, kelléknek tekintve, variációs tárgyjátékokat játszottunk vele. Ahhoz a kérdéshez azonban, hogy a természet és emberi test határa hol van, hol húzódnak a test korlátai, csak akkor kaphatunk választ, ha a képzelet megerősítésének útján képessé válunk srra, hogy egyik természeti elemből alkotott kellékkel /fával/ úgy legyünk viszonyban, hogy magunkat egy másik kelléknek tekinthető természeti elemmel /a földdel/