Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Bóna László: A természet mint kellék /Motívumkereső színházi táborozás/ Kaméleon Színházi Csoport - 1983, július, Kurd község
náltunk fel, saját hivóge sztusokat alkottunk, önálló hiedelmeket találtunk ki. Keressünk emberi cselekedeteket, amik spontán formát adnak a térnek! Maga a keresés, az elvesztett tárgy felkutatására megtett útvonal térjelölő tevékenység. Figyeltük a keresgélés során bejárt út téralkotó sajátosságait. A tevékenységek által, azoktól függetlenedve is, különböző megformált terek jönnek létre. A letaposott fü, a leheveredett testek nyoma a fűben, az Ösvény, mind mozgásainkból születő, akaratunktól függetlenül formálódó tér. A nyom, 8 lenyomat már mags is jelzés, létünk bizonyítékának jele. Testünk lenyomatát szintérként használva egymást kellékként lehet használni, a játék spirituális térbe helyeződik. EGYMÁS KELLÉKKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSA mágikus kapcsolatunk lényege: ÁTVITELI MÁGIA, egy tárgyat azonosítani egy személlyel és az azonosított tárggyal kapcsolatba kerülni olyan, mintha a személlyel kerültünk volna kapcsolatba. A kapcsolatteremtés formanyerése személyes tárgyakkal való kellékjáték. Átviteli mágia - játékok: kirándulás egymás lábnyomába lépve, kézzel, szájjal érinteni a másik ember testhelyét, lábnyomát. /A szerelmi varázslások praktikái/ Egymás ruháiba öltözni, rituális átöltöztetés, kirándulás egymás ruháiba. Kellékjáték egymás árnyékaival. Fogjuk fel az árnyékot kellókként és játszszunk vele úgy, mint bármilyen tárgyi kellékkel, variálva a hozzá fűzhető tevékenységeket, verjük meg, Öleljük át, tapossuk meg, kergessük, simogassuk egymás árnyékát! Kirándulást tettünk úgy, hogy a figyelem középpontja egymás árnyékára irányult, figyeltük az eredeti személytől függetlenedő árnyékok önálló formálódását. Az árnyék gazdájának jellegét átalakítja az árnyéka, ahogy megtörik azon, amire éppen vetődik. A kirándulás sötétedésig tartott, megfigyeltük az árnyékok halálát, vagyis a formátlanság fokozatosságát. A sötét elveszi a formákat, a formátlanság birodalma, az egyesülésé is. A fényben csak az árnyékok olvadhatnak teljesen eggyé, a testek, vagyis a formák nem. Az árnyék es 8Z ember viszonya felveti a test, a forma, a környezet határainak kérdését, az egyik és a másik
