Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása

lékuk, s a becslések szerint ez a tendencia tovább romlik. Ez az 8dat arra utal, hogy a csoportok legtöbbje iskolában, s ezen belül is általános Iskolában dolgozik, s ezen csoportok működési feltételei, lehetőségei, a velük szemben támasztott igények következtében többségük csak ünnepi műsorokat készit. A gyerek-korosztály arányának eltolódása mögött az a jelentős fejlődés is vsloszinüleg meghúzódik, ami a gyermekszinjátszásban az elmúlt évtizedben bekövetkezett. A dramatikus eszközök és módszerek térhőditása az oktatásban, az Ízléstelen mesejátékok kiszorulása az iskolai és gyerek csoportok programjából, illetve a versekre, gyerekjátékokra komponált műsorok, a gyerekek kreativitására és aktivitására épülő produkciók, a gyerekek életét, a felnőttek világához fűződő kapcsolatait feltáró improvizációs alapú előadások elterjedése, a drámatanárok felkészítése jelzi a szinjátszás e speciális területének előretörését* Ám annak, hogy tovább fiatalodott a színjátszó mozgalom, az is a következménye, hogy a jelenleg színjátszással foglalkozókat - egyszerűen életkori sajátosságaik miatt - gyökeresen más kérdések izgatják, mint akár a néhány évvel ezelőtti társaikat. Ugyanakkor diffúzabbá vált a korosztály érdeklődése, nehezebben fogalmazhatók meg problémáik is, s e problémák kevesebb szállal köthetők a társadalmi kérdésekhez. Ebben a helyzetben a produkció-centrikus szemlélettel szemben kezd előtérbe kerülni a szinjátszás egyéb célú felhasználásának lehetősége, megnőtt a szoclodráma, a pszichodráma jelentősége, számos csoportban a játszók inkább a társadalmi helyzetükből adódó sérüléseik kompenzálására alkalmas közösséget keresik és találják meg, s számukra csak másodlagos jelentőségű az, hogy előadásokat hozzanak létre. Ez új helyzetet teremthet az amatőr szinjátszásban. Néhány elszigetelt amatőr színházi próbálkozás jelzi csak, hogy nem hunyt ki teljesen a hajdani szinházi tűz. Pécsett a Nyitott Szinház Vincze János rendezésében Örkény-trilógián dolgozik, az első darab, a Pisti a vérzivaterban dramaturgiailag átgondolt, egységes stilusú, kitűnő térkompoziciójú, a képi kifejezési eszközökre épülő múltvallató előadás volt.