Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása

Árkosi Árpád viszont egy sajátos, nem verbális, abszurd képi komikumra épülő kabarésorozetot rendezett. A ffo-csak /1973/, - Miként /1974/ - Vagyunk /1976/ cimek összeolvasva is egy­séges egészet sejtetnek, s bár az egyes műsoroknak önálló karakterük, történésük volt, egységessé tette őket az, hogy egy kisember csetlése-botláse fűzte össze az epizódokét. Bo­hóc tréfák, abszurd ötletek, a fekete és intellektuális humor elemeiből kihagyásos dramaturgiával készítették a produkció­kat. Az ötletszintű, de egymásra rímelő epizódokat a nézőnek kellett mélyebb tartalommal megtölteni, az élet jelenségeire asszociálnia. Árkos! kabaréi olyanok voltak, mint Sándor György műsorai, de mig Sándor a szavakban teremtette meg azt a lazá­nak tűnő poén-szövetet, amelyet kinek-kinek műveltsége, való­ságismerete szerint társalkotóként kellett teljes művé kiegé­szítenie, addig a szegedlek képben tették ugyanezt. Keserű­kegyetlen képet rajzoltak ezek a kabarék az emberek közönyé­ről, anyagiasságáról, brutalitásáról, de a kacagtatóan tragi­kus jeleneteket mindig feloldotta a rendező a kisember huma­nista világával. Állandó clown-tipusokkal dolgozott Árkosi. A közös alkotóműhely hatását, de egyben a két rendező ­Árkosi és Ács - eltérő szemléletét is jól példázza a Miként egyik epizódja: Egy keresztre feszitett, de még élő ember volt a szinen. Bejött egy faarcú, körbejárta a keresztrefeszitettet, és kihúzta a jobb kezét tartó szöget. A keresztrefeszitett re­ménykedve mutogatott a fejével a balkezére, várva, hogy part­nere azt is megszabadítja a szögtől. A faarcú hosszan szemlél­te a kezében lévő szöget, majd meglátta, hogy a keresztrefe­szitett jobb karja élettelenül leng, s gyorsan visszaszögezte a jobb kezet. Helyreállt a rend, a keresztrefeszitett úgy fes­tett ismét, ahogy kell, ahogy illik. Az együttes működését nem jő szemmel nézték Szegeden, szá­mos összekoccanás volt az együttes és a város, illetve a me­gye illetékesei között. Paál István 1975-ben hivatásos rende­ző lett először Pécsett, majd Szolnokon. Ezzel kezdetét vette az együttes több fokozatban végbemenő felbomlása. Egy ideig még Árkosi Árpád vezette a Színpadot, /főbb rendezései: Nyilvántartás - kabaré, Sartre: Zárt tárgyalás . Mrozekt Emig-

Next

/
Oldalképek
Tartalom