Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása

Az eddigi előadásokban is kimutatható volt Grotowski s szinészpedegóglájának, szinházi elveinek hatása /kegyetlen szinházi elemek, az emberi test kifejező ereje, a gúny ás apoteózis dialektikája, a mezltlábasság stb,/, de az 1974-ben bemutatott Kőműves Kelemen már nem a hatások szintjen, hanem szellemében kötődött e lengyel szinházi alkotóhoz. Alighanem a rituális szinház legkiforrottabb, legmegrenditőbb hazai előadása volt ez a Sarkadi Imre-drámatöredékből összeállított mü* Bolthajtásos pincehelységben, a falak mentén ültek a nézők, A két átlós sarokban egy-egy reflektor állt, ezek világították meg e termet, amelynek közepén halomba feküdtek a kőművesek, s egy téglafal előtt állt egy fekete köpenyes alak. Az előadás kezdetekor a feketeruhás felemelte az egyik kezét, majd e másikét, aztán felemelkedett egy harmadik és egy negyedik kéz is, A kezek összefonódtak és kifordult az első fekete köpenyes - Kelemen /Ács János/ - mögül egy másik - Boldizsár /Árkos! Árpád/, Ezzel a képpel ez egész előadásra érvényesen megteremtődött az alaphelyzet: Kelemen és Boldizsár egyetlen személy, ugyanannak az embernek két énje, akik a dráma folyamán vitázva testesitik meg e vivődő embert, A Déva várát sikertelenül építők féltek, A kőművesek vad és egyre vadabb rohanását Kelemen úgy állította le, hogy mint a riadt állatokat, egyenként "fogta be" őket. És elkezdődött a küzdelem: Kelemen a feladatvállalás, a vállalt feladat becsületes végrehajtásának szószólója volt, Boldizsár cinikus kétkedő, s kőművesek kishitűek maradtak. Ki tudja a maga oldalára állítani a kőműveseket, Kelemen vagy Boldizsár, a helytállás vagy a megfutamodás? Kelemen győzött, de olyen áron, hogy az ő feleségét áldozták fel: körben álló, feltartott kezű kőművesek gyűrűjében a Kelemen vállán álló Asszony lassan elsüllyedt ez élő falban, megtörtént az emberáldozat, S amikor a vár elkészült, a fe

lade tot elvégezték, a kőművesek saját kis boldogságukat tervezgették, aprópénzre váltották volna a közős munka közösségteremtő aranypénzét is. Ekkor kezdődött a második összecsapás: Kelemen, aki mindent elvesztett, csak az ügybe, a munkába, a célba vetett hite maradt meg, meg ekerta váltani társait, akaratuk ellenében is