Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása

jának kialakítása és kiteljesítése fűződik* 1968-tól máig mindössze egy tucatnyi bemutatója volt az együttesnek, de ezek majd* mindegyike az amatőr szinjátszás fejlődése szempontjából jelentős szerepet töltött be, Debreczeni háromszor is megfogalmazta a maga Ady-képét; a harcos Költő helyét egyre inkább a vivódó, külső-belső bajokkal küszködő, érzékeny, szenvedő ember vette át. Ez a változás természetesen nem független azoktól a folyamatoktól, amelyek 1969 - az első Ady-müsor bemutatója - és 1980 - a harmadik változat dátuma - között a világban, a színjátszásban és a rendező-hivatalnok /Debreczeni a Népművelési Intézetben a szinjátszás irányitója/ konfliktust naponta átélő emberben végbementek* Debreczeni Tibor rendezéseit leginkább a vallomásosság és a groteszk szemlélet jellemzi. Az Ady-müsorok, a Perlő ének /1971/, a Kiválasztott /1973/, az Azután /

1976/ inkább az első jegyében, a Weöres versekre épülő Tapéta és árnyék /1974/, az Örkény-egypercesekből készült Befejezetlen rago zás /1976/, a Spiró György ós Korniss Mihály müveiből szerkesztett műsorok /1981-82/ pedig a másodikéban születtek. A Paticsfalak cimü szociografikus pódiumjáték, illetve a Megyek a hidon által cimü pedagógiai vitaműsor egy-egy más műfajt kóstolgató kirándulást jelentettek az együttes életében. A Perlő ének a magyar nép sorsfordulóit idézte fel zsoltárok, dokumentumok, irodalmi alkotások segítségével, hogy a múlt példáival pereljen igazságos, jobb életért. Egységes kórusmunka, tömbszerű mozgás, az összefogódzó, égnek emelt fenyegető vagy könyörgő kezek erdeje reprezentálták a közösségi akaratot és az együttes stílusát. Az Azután a Perlő ének továbbgondolása volt. A játszók bemutatkoztak, elmondták rövid életrajzukat, s ebből nemcsak az derült ki, hogy ahány szereplő, annyi réteg, annyi többékevésbé tragikus családi, történelmi sors képviselteti magát az együttesben, de az is, hogy minden, amit a műsor Szegedi Kis Istvántól Sütő Andrásig a népdalok, irodalmi müvek közvetítésével elmondott, a mai ember életébe ivódott, kitörölhetetlen örökség. Az első rész a Perlő ének stílusát idézte,