Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Késmárky Nóra: Bepillantás Jerzy Grotowski színházi laboratóriumába

kon vágtunk át, mezőkön futottunk át, mellig érő fűben, a telihold fényében. /.../ én voltam az utolsó, aki elérte a máglyát. /•••/ Tűz, táncoló alakok az erdőben, visszhangzó neszek az éjszakában. /•••/ Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, mikor azon kaptam magam, hogy kezemmel mélyen beletúrok a frissen felszántott földbe, és azt kérdezgetem magamtól, ki vagyok. - - 75.o. - Volt valami primitiv ebben, dobokkal, mindenféle tánccal. Egy lángoló fáklyát hoztak be - körbeadtuk. Aztán találtunk egy hordó vizet, fröcsköltük egymást. Vizesek lettünk. Aztán búzát dörzsöltünk egymásra. Mint egy beavatási szertartás, olyan volt. - - 77.o. - /.../ tiszta ruhát vettünk fel, és leültünk a tűz köré. Aztán hosszú láncban elvezettek minket a mocsárhoz. Vezetőnk azt mondta: "Kérlek, kövess, gyere velem!" /«../ Megálltunk. "Elmondom nektek a titkomat." Aztán mindenkinek szótlanul a szemébe nézett. Meghatódtam. - - 79.0. Az aktiv kultúra időszakában, vagyis a parateátrális korszakban, amint azt a fenti "élménybeszámolók" is mutatják, az események tengelyét az emberek közötti kapcsolatok, történések alkotják. A kutatások kiindulópontja, mint láttuk, a korábban a viselkedést megfelelőképpen kijelölő funkciók megszűntetése. Nincs néző és szinész, nincs szemlélő és cselekvő - sőt, lehetőség szerint olyan szituációkat teremtenek, melyekben az "élet szinházában", vagyis a mindennapok során megszokott szerepek eljátszhatatlanná, ugyanakkor feleslegessé válnak. "...szüntelenül úton vagyok..." /Grotowski/ És következik: a Porrások Szinháza. Ezekről a kutatásokról kevesebbet tudunk, mint az előző korszakok eseményeiről. Kevesebben vettek részt benne, mint a parateátrális vállalkozásokban, s az érintettek tartózkodtak attól, hogy élményeiket irásba foglalják. A rendelkezésre álló információk néhány elméleti megközelítéssel próbálkozó cikkből, a Laboratóríum-