Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Késmárky Nóra: Bepillantás Jerzy Grotowski színházi laboratóriumába

Sztanyiszlavszkij tehát megtanítja a szinésznek azokat a mesterségbeli fogásokat, melyek ebben a szakmában nélkülözhetetlenek. Ezt a módszert pozitív technikának nevezhetjük. Grotowski mindenekelőtt túllép a "tantárgyak" szerint tagozódó felkészítésen. Szerinte éppen a mesterség meghaladása vezethet oda, hogy olyan cselekvéssorok jöjjenek létre, melyek az ember egészét igénybe veszik. Ezért nem tanítani kell valamit a színésznek, hanem, éppen ellenkezőleg, el kell venni tőle mindazt, ami a kreativ folyamatot gátolja. Ez a negativ technika : nem az a kérdés, hogy mit tegyen a szinész, hanem az, hogy mit nem szabad megtennie. Mindkét technikának megvan az a veszélye, hogy bizonyos idő elteltével öncélúvá válik. Ezen a problémán a negatív technika esetében könnyen lehet segíteni: ha a szinész már /túl/ tökéletesen hajtja végre az adott gyakorlatot, vagyis ha már választ adott a gyakorlat valamennyi kihívására, ha már pusztán rutinból dolgozik, s ettől az etűd elveszti rutinos, voltát /betanult lesz/, meg kell változtatni a gyakorlat bizonyos részleteit, például a ritmust, vagy el kell hagyni a gyakorlatot. A színésznek minden esetben organikus reakciókra kell törekednie, meg kell találnia azokat a pontokat, ahol az ember már nem kettéosztott, hanem test és szellem egységes o egésze. Ezeket a pillanatokat kell az etűdökben kifejeznie. Ha ez sikerül, magával a létezéssel kerülünk szembe, mert "a teljes emberi környezet, úgy a társadalmi, mint minden egyéb, belevésődött emlékezetünkbe, gondolatainkba, tapasztalatainkba, neveltetésünkbe, potenciáljainkba ."/^ Sztanyiszlavszkij metodikájából Grotowskit a fizikai cselekvések módszere foglalkoztatja leginkább, vagyis a munkának az 8 periódusa, amikor a hangsúly arról, hogy "mit kell érezni", átkerül arra, hogy "mit kell tenni". Mik is azok a fizikai cselekvések Sztanyiszlavszkij rendszerében? Egyesek, akik csupán a szavak jelentéséből indulnak ki, azt állítják, hogy a fizikai cselekvések apró, mindennapos aktivitások, mint például a járás, a leülés, e cigarettázás és effélék. Grotowski ezt a felfogást meglehetősen naivnak minősiti. Mások szerint, akik Sztanyiszlavszkij korábbi