Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Késmárky Nóra: Bepillantás Jerzy Grotowski színházi laboratóriumába
tében is. Grotowski eleinte rengeteg figyelmet szentel a légzés és a gégefőnyitás problémájának, A munka folyamán azonban kiderül számára, hogy ha a szinész kapcsoltába lép valakivel vagy valamivel, a partnerével vagy egy partnerré avatott tárgygyal, s ez a kapcsolat valóságos, kézzelfogható - és a szinész erre a kapcsolatra koncentrál, nem pedig a légzésre, vagy egyéb technikai kérdésekre, mindig lesz elegendő levegője, s a gégefő is automatikusan kinyilik. Ha viszont egyebet sem tesz, csak szüntelenül hangképző szerveit kontrollálja, ennek sokkal kisebb a valószinüsége. Erre a jelenségre lehet példát hozni a jóga gyakorlatainak köréből is. Egyensúlygyakorlatok: ha az ember tudatosan analizálni kezdi a poziciót, illetve esetleges kudarcait és sikereit, nagy a valószinüsége annak, hogy nem tudja végrehajtani a gyakorlatot. Ezzel szemben, ha maga a természet irányit, ha az ember rábizza magát a saját testére, előbb-utóbb meg fogja találni az egyensúlyi pontot. A test maga diktálja a ritmust, az elemek kapcsolódási rendjét, az ész kalkulációja nélkül. A szervezetet tehát nem szabad a tudat kontrollja alá vonni, mert a tudat válogat, és a végeredmény igy nem lesz autentikus. Mindennek a testből kell kiindulnia - a mindennapi életben is megfigyelhető, hogy a fizikai reakció az első, s a gondolat csupán követi azt. /Grotowski példájával: a mérges ember először az asztalra csap, s csak azután kezd el káromkodni./ A fentiek eredménye végsősoron az, hogy nem lehet, de nincs is értelme külön dolgozni az izmokkal, a hanggal, a lelki jelenségekkel. Maga a testi lét a fontos. /Zárójelben meg kell ismételni, hogy Grotowski szinészei az előző néhány év folyamán megtanultak tökéletesen uralkodni testükön. Velószinü, hogy egy "civil" hiába kutat önmagában autentikus reakciók után, ha rá is bukkan ilyenekre, csak töredéküket képes a felszínre hozni. Nem azért, mert nem ismeri a "szótárt", hanem azért, mert izmai merevek, hangja nem hajlékony, mert nem ismeri és nem is fogadja el önmagát, mert szégyenkezik stb. Ezek a problémák megjelennek a parateátrális korszak eseményeiben./ Tehát a testi lét. Ugy kell dolgozni, mintha a test beszélne, énekelne. A testi lét meghosszabbítható a hanggal, csak
