Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Kovács Léna: Ny. Ny. Jevreinov munkássága /1879-1953/ - pályakép

szerűség nevében táraadták - csak új szinházi divatot teremtettek. Az élet "igazi rendezője" volt Napóleon, Jevreinov kedvenc alakja: minden gesztusa, a hires napóleoni póz, minden jelszava /"a gárda meghal, de nem adja meg magát"/ erről tanúskodik. "Rendező volt, aki királyokra és birodalmakra osztott szerepet, aki millió életet kockáztatott igazi szinházi "vállalkozása" kedvéért, de akinek mindent megbocsátottak a * /39/ rendezés grandiózus

sága és pompája miatt."

7

A XIX. század iparosodása a teatralitás ellen hatott, bár számos művész megőrizte magában a szinház iránti vonzódást. Flaubert regényhősökké alakult irás közben: "Micsoda gyönyörűség imi, ha az ember már nem maga többé, hanem átváltozik az ábrázolt lénnyé! Ma például az erdőben lovagoltam, mint egyidejűleg férfi és nő, egymás szeretői, az őszi napsütésben a sárguló levelek alatt - és én voltam a ló is, a levelek és a szél is, a szereplőim beszéde, de még a vörös nap is, amelynek fényétől leengedték szerelemtől bágyadt szempilláikat".

Oscar Wilde művészete számos teátrális elemet tartalmaz, nem beszélve aztán Wagnerről vagy Nietzschéről. "Almában mindenki Shakespeare - jelenti ki Maeterlinck, s valóban, Freud megfogalmazza az álom-munkáról szóló elméletét, amely során elfojtott gondolatainkat, traumáinkat dramatikus formában - a silrités, elemeire bontás stb. eszközeivel - dolgozzuk fel. Az álom-munka tulajdonképpen a jövő vágytendenciáit foglalja magában, s ez a teatralizáció lényege is: a helyettesités, amelyben úrrá leszünk saját természetünkön, "a vágyott dolog megnyerése". .A magunk színháza c. irás folytatja ezt a gondolatmenetet, amikor a teatrokrácia uralmáról beszél. "Ha megnézzük alaposan életünket... bizonyosan arra a meggyőződésre jutunk, hogy majdnem minden perce szinház, mégpedig igazi szinház".'^V Eletünk háromnegyed része képzelt világban zajlik, s több pontja: a fellépés, a tetszés, a szerepjátszás, a divat követése stb. mind a teatrokrácia uralma rajtunk. Megváltozik a viselkedésünk, ha észrevesszük, hogy figyelnek bennünket. "Amikor fényképeket nézek, örömmel tölt el az alkalom, hogy megtudhatom, élete szinházi pillanataiból, szerepeiből melyre esett végül az alany választása, melyre bólintott végül