Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Kovács Léna: Ny. Ny. Jevreinov munkássága /1879-1953/ - pályakép
elegendő ahhoz, hogy érzékeltessük, miért érte minden eddiginél nagyobb támadás kortársai részéről, akiket vslószinüleg zavart a könyvek önelégült és bombasztikus stilusa, de mindenek előtt az, hogy rá lettek kényszerítve a szinházhoz való viszonyuk újragondolására. Jevreinov azzal hizeleg magának, hogy amikor újszerű szinházi nézeteit első Ízben fogalmazta meg - A teatralitás apológiája c, 1908-ban megjelent cikkében - Mejerhold még azon a nézeten volt, hogy "a szinház az irodalomból nő ki"^ 0 .' Később, a teatralitás eszméjét elfogadva változtatott álláspontján! 1910-ből már a következőt olvashatjuk tőle s "Ha az orosz színházat az irodalom szolgálóleányából igazi művészetté akarjuk tenni, akkor nekünk is meg kell találnunk a cabotin , a komédiás művészetének mai értelmét és érvényességét" Sztanyiszlavszkijjal kapcsolatban Jevreinov azt a történetet adja elő, hogy 1910-ben, egy társasági vita alkalmával kérte a rendezőt, szóljon hozzá a teatralizáció kérdéséhez. Sztanyiszlavszkij a legsúlyosabb kritikával illette Jevreinov elméletét, felszínesnek bélyegezte, s azzal a hatásos kijelentéssel zárta szavait, hogy az a nap, amikor a teatralitás beköltözne a Művész Színházba, az ő távozásának napja lenne. A gyakorlat azonban hamarosan az ellenkezőjét bizonyította: az 1911-ben bemutatott Hamsun-darab színrevitele a tagsdott teatralitás elvei alapján készült. Jevreinov, aki bevallása szerint tisztelője Sztanyiszlavszkijnak, megkérdezte a mestert: hogy lehet, hogy még egy évvel ezelőtt hadakozott a teatralitás ellen. Sztanyiszlavszkij elnevette magát és tréfásan a fülébe súgta: "Szörnyű hiba volt..." /32/ Az 1908-as Jevreinov-írás szinte csak a teatralitás kulcsszavába közös a tizes években alkotott müvekkel. A korai változat a fennálló szinházi rendszer megformálását hirdette a naturalista és szimbolista törekvések kudarcát látva, s nem tartalmazta az élet teatralizálásának teóriáját. Jevreinov azt fogalmazta meg 1908-ban, ahová Mejerhold és Sztanyiszlavszkij a természetes folyamatot követve is eljutott volna. A színház . mint olyan azonban már olyan fantáziákat tartalmazott, amelyeket kortársai nem tudtak követni. Lássuk például, hová
