Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Csapláros István: Lengyelek a régi magyar színpadon. Régi magyar szinpadunk lengyel repertoárja

Kelemen László születésének 225« évfordulójára, Protaszewicz Benedekre is emlékezve Lengyelország felosztásának, majd függetlensége visszaszerzése iránti harcainak, a Varsói Hercegség, majd a Kongresszusi Királyság eseményeinek, végül az 1830. évi ún. novemberi felkelésnek hatalmas visszhangja kerekedett Európaszerte. A lengyel kérdés iránti általános érdeklődés a napisajtó, az irodalmi lapok hasábjain, költők, Írók müveiben, a zenében, a képzőművészetben és a szinpadon egyaránt tükröződött. Igy volt ez Magyarországon is, ha kezdetben szerényebb mértékben. A novemberi felkelés után viszont robbanásszerűen emelkedett az északi szomszédnép sorsa iránti érdeklődés. Számos jó történelmi tapasztalat emléke, családi kapcsolatok szálai, a gazdasági érdekeltség, a hasonló társadalmi szerkezet, az alkotmány védelmében vivott küzdelmek analógiája, az ország jövőjének féltése hozta közelebb a lengyel kérdést a reformkor magyar társadalmához. A Lengyelhon sorsa iránti magyar aggódást sokoldalúan irta meg Kovács Endre A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon /Budapest, 1959/ c. könyvében. Ebben sort keritett a lengyel ügy hazai irodalmi vetületére, a lengyel irodalom iránti fokozottabb magyar érdeklődésre is. Jelen munka a kultúra területéről a szinházat választotta vizsgálódása tárgyául. Arra a kérdésre keres feleletet, miként tükrözték a XIX. század harmincas és negyvenes éveinek magyar szinházai a lengyel kérdés iránti általános magyar érdeklődést. Tárgyunk tehát a reformkori magyar színházak, elsősorban a fővárosiak lengyel műsora, külföldi szinpadi szerzők lengyel tárgyú müveinek befogadása, lengyel szerzők alkotásai, valamint magyar szerzők lengyel vonatkozású darabjai. Anyagunk feldolgozásában az időrendet fogadtuk el rendező elvnek, az időrenden belül a magyar szinház fejlődésében régebben vezető szerepet játszott vidéki, de a novemberi felke-