Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Fried István: Kazinczy Ferenc elfelejtett vígjátéka

révén - sikerülne megingatnia a házastársak között a bizalmat, de az asszony őszintesége, nyiltsága őt is arra kényszeríti, hogy őszinte legyen. Elhatározása már a II, felvonás első jelenetében kész, s ha még marsdna valami kétsége, azt a negyedik, igen csak érzelmes "jelenés" eloszlatja. Weilérné "zokogva 's befogott szemmel jő ki szobájából,.," Az asszony vallomása színvallásra készteti. Hiszen vezekelt ő bűnéért, Weiler fiát megmentette a katonaságtól, ezzel jóvátette, amit vétkezett, Nem hatás nélkül való a "jelenés": Weiler "nevekedő háborodással" hallgatja feleségét, majd "iszonyú hánykódások közt jár fel s alá". Miközben az asszony mondaná is, nem is, ami vele történt. Belekezd a történetbe, majd kitér a folytatás elől, s aztán mégis folytatja, Weiler állandóan reagál /"felsikolt kinjában", "hol elsáppadt, hol felhevültt arczczal"/, mig Erkényi az "ablak nyilás"ában rejtőzik. Akkor lép ki, mikor Weilenié befejezte mondókáját, várná férje büntetését, melyet előre jogosnak ismer el, S az eddig Weilerné szájából hallott eseménysorozatot Erkényi magyarázza meg, kommentálja, teljesiti ki. A végszóra, az utolsó jelenetre, a katonaságtól megmentett, hálálkodó Mihály is ott terem. Hogy aztán Erkényi szavaival záruljon a kis vigjáték, hirdetve az erkölcs, a tisztaság diadalát. Kedves csoportkép alakul ki. Erkényi áll középen "Mihály jobbját atyja jobbjába szorítván". Rövid monológja megfogalmazza a szentenciát önmaga és a nézők számára: "Melly szerencsétlensége az életnek, hogy nem minden pillanatban vagyunk hasonlóak magunkhoz, és hogy ollykor a' jók is bukdosnak". Az ember -tehát- tulajdonképpen jó, jónak született, méltó pillanataiban önmagához hasonló

.de nyilván a körülmények hatására a "jók is bukdosnak", az ember elfeledkezik önmagáról. Ne keressünk valamiféle magasztos kicsengést, emelkedettebb mondanivalót ebben a nem túlságosan nagyigényű Kazinczy-műben. De a felvilágosodás /Rousseau/eszméinek őrzését dokumentálhatjuk. Bizonnyal tudjuk, hogy 1831-ben nem Kazinczy gondolkodott a leginkább korszerűen Magyarországon,