Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Fried István: Kazinczy Ferenc elfelejtett vígjátéka
zenek a Kisfaludy Károly-színmüvekből jól ismert tipusok. Hiányzik a külföldieskedő, a jogászmüveltségü, hiányoznak a szerelem jogaiért furfangra kész fiatalok, és más vonatkozásban kerül elő a katonatiszt. Ehelyett a Don Juan-téma új, szük körbe zárt, kicsinyesnek nevezhető változatát kapjuk, a cselszövő-kiszolgáltatott /Leporelló/ Péter, az inas szájába adva azokat a gondolatokat, amelyeket Kazinczy a magáénak vallhatott. Mielőtt ezekre térnénk, egy megjegyzés A cselszövést, Weilerné csapdába ejtését Péter ötlete eredményezi. Nem Erkényi, a papucsbibliotéka tulajdonosa, eki gyönyörködve emlékezik vissza a papucsok egykori gazdái ra. A továbbiakban aztán már Erkényi szándéka és terve szerint folynak az események. A lényeg: Erkényi megjavulása, erkölcsi metamorfózisa. De ne feledjük, hogy Weilérnének Erkényi házába csalása nem Erkényi ötlete, hanem Péter /megszokott? tőle elvárt? rákényszeritett? — mindez nem derül ki!/ tette. Ez megfelelne az általános szinpadi sémának, amely az inas aktivitását "irta elő", csakhogy az 1nasnak ez az egyetlen önálló cselekedete, a szinmü hátralévő részében alig szól valamit, átadja a terepet Erkényinek. Ezt előre bocsátva térjünk vissza a színdarab nyitó jelenetére. Nem lehet meglepő, hogy a Don Jüant emlegettük. Akár a Da Ponte-Mozart Don Giovanni jára is gondolhatunk. Idézzük Péternek, az inasnak a szinmüvet bevezető mondatait: "Van-e aztán szerencsétlenebb teremtése istennek, mint mi inasok! Uraink este virradatig tánczólnak, ugrálnak, esznek, isznak, vigadoznak, szerelmeskednek: mi pedig éhen, szomjan, álmosan várakozunk utánok a* csattogó hidegben, * s káromkodva kérdegetjük, mikor unják el valaha." Talán valamivel harsányabb Kazinczy szövege, talán egy fokkal indulatibb, de ami lényeges: ismert szinpadi szituáció ez, hiba volna túlértékelnünk, im, hogy ilyen jellegű a vígjáték inditása, azért mégsem teljesen mellékes. Különösen akkor, ha a szintén nem ujdonságszámba menő, a következő jelenetben elhangzó kitételt is ideírjuk:
