Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

HETEDIK EÓETY. UTOLSÓ JELENÉS. WEILER MIHÁLT 'S AZ ELŐBBIEK. MIHÁLY, latonaôltuzet ncTktl. Kapitány úrnak köszönhet em éltem' egész szerencséjét, és kegyelmednek édes jó apám. EHKEEYI. És tiszteletre méltó mostohádnak. Miháty jobbját atyja

1 jobbjába szorítván. Éljétek szerencséteket teljes mértékben, 's legyetek rajta, hogy azt semmi soha többé meg ne háboríthassa. — De, mester uram, még egy kérést: — az atlaczpapucs engem, midőn bohóságim újra megszállanának, emlékeztetni fog arra, a' mi most történt 's elrettenteni újabb elraétlenségek' követésétől: de emlékeztesse kegyelmedet is , és kedves feleségét, hogy becsülésökre, minden bohóságom mellett, én sem vagyok egészen méltatlan. Melly szerencsétlensége a/ életnek, hogy nem minden pillantatban vagyunk hasonlók magunkhoz, és hogy ollykor a' jók is bukdosnak.