Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

sasságra, egyiket, néhány darab szántóföldeimmel 's két szőlővel, neki adom által. Kitanulta a* mesterséget, álljon czéhbe, házasodjék 's éljen a* maga kenyerén. ERXXSYI, Mihályhoz. Mit mondasz erre? MIHÁXY. Azt, hogy atyám' jóságát nem érdemlem, hogy sok ízben bántottam meg, és csak azért, mert nem vala bátorságom kérni, a

1 mit most kérésem nélkül teaz en • hogy megjavítom magamat, itthon maradok, megházasodom , 's ezután sem apámnak, sem mostohámnak okot a' panaszra nem adok. ERXÍVYI, Mihálynak jobbját Atyjáéba zárva. Áldás tehát rátok ; szeressétek egymást. — Strázsamesteréhez, Kend vigye szállásomra Mihályt, vetkeztesse ki ruhájából , de tartóztassa haza menetelemig ; nekem még dolgom van Weiler mesterrel. — Azok el. NEGYEDIK JELENÉS. WXILXRHE. Az KLŐBBITX.. WIILXRXK

1

, zokogva 's befogott szemmel jó ki szobájából, nem tudván, hogy a'kapitány jelen van, és hogy itt mi történt; férjéhez. Nem lelem nyugtomat, míg előtted föl nem fedem, melly szerencsétlenség, melly gyalázat történt rajtam. Bocsáss meg tévedésemnek és szánj. Szerencsétlen vagyok, nagyon meg vagyok alázva j de érdemlem hegy szánj , hogy szeress. ERKXKYI az ablakba vonul, hogy ott létét az asszony meg ne sejthesse. WIILXR, elijedve %

s szeretetül. Mi bajod? Kérlek, *ZJÓ1j, mi lelt?