Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

VCTZDIK ZOK TV. vVziLZB. Készen ran, 's örvendek , hogy síelésem hálámat bizonyíthatja kapitány úr iránt. ERKJEBTI. Hát a' svadronnak kívánt csizmák iránt gondoskodik-e ? WZILZH. Abban fáradok. Szólottam a* czéhbeliekkel 's bíztatnak. Holnap bemutatom az alkuírást. EBZZBTI. Weiler uram tudja, hogy én bokrosán teszem kérésemet, 's így itt is. — Engedje meg kegyelmed, hogy az atlaczpapucsot ajándékban hagyhassam feleségének ; hogy aí abban jelenhessen meg a' holnapi lakodalomban. WZILZR , megzavarodva , gyanúkra iévedezve. Mit ? hogy? kapitány úr az én feleségemnek ? — Mint tudhatja kapitány úr, hogy az én felesegem lakodalomba megyén, hogy atlaczpapucsra volt kedve? EBZKVTI. Mind azt el fogom mondani, de késóbb. Én a' kegyelmed' feleségit nagyon tisztelem. Ö ollyan asszony, a' kinek birtokán kegyelmed örvendhet* Megbántottam azt, 's elégtétellel tartozom iránta. WZILZB. Kapitány úr, a' mesterember' felesége rosz úton jár, mikor tisztek tiszteigetik. Hagyjuk ótet a* maga alacson

s ágában, 's kapitány úr a' maga atlaczpapucsát adja annak — epével — a' kinek lábára mérette. HARMADIK JELENÉS. STBÍZSAMZSTZR , t' maga rjJoirczÁvAt. Az ZLÓBBIZK. STBÍZSAMZSTZR. Uram, kapitány úr, az új vitéz búcsúzni jött atyjától.