Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

IÖLTIMÍHTÍX PROIÍBAV. Mély andalgásából felébredve. Gonosz tréfa, de rendes, 's már szokatlansága miatt is méltó, bogy elkövessem. — De a* szegény asszony. . . Félre most okosság. Férje nem tudja meg, maga pedig baj nélkül esik át rajta, 's az egész dolog egy rövid ijedségébe kerül. HETEDIK JELENÉS. WEIT.XR. AZ ILÉBB1XK. WXH.ES. Parancsára kapitány úrnak itt vagyok. ERKÍVTI. Mindentől hallom , hogy kegyelmed becsületes ember, 's a' mit fogad, a' mikorra fogadja, tel* jesíti. Egy kapitány társamnak száz Ötven pár csizma kellene. ígérheti-e kegyelmed, hogy elkészítheti legfelebb három hét alatt? 'S hogy a' munka jó legyen, csinos és minél lehet olcsóbb. WXILXR. Czéhmestere lévén a' susztereknek, ha segédemre szólítom a' csizmadiákat is, a* munka még elébb kész lehet. ERRÉBTI. Menjen tehát, vessen számot magával, minél alább nem készítheti, 's holnap reggel hozza elő kötelező írását, hogy kapitány társamat tudósíthassam. És még egyet: mikor kaphatom meg az én csizmámat? WXILBR. Azt is hozom reggel. ERKXBTI. Úgy 1 még egy harmadik kérést. — Mester uram a' praefectusnénak ma egy pár atlacz papucsot külde. Holnap reggelig kaphatnék-e magam is egy olylyat?