Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

Papucsaihoz közelítvén. Ez a' meggyszína az Eschen« waldnéé volt, Strassburgban. — Gyönyörű ! Pedig deli testes asszony volt — Ez a' rózsaszínű a' Contessa Pi

r rottié, Milanóban. Hak ! tüzes fekete szemei 's az a' gazdag göndör haj, fekete az is, mint az ebén. De mi volt az a' fekete szem, az a' gazdag göndör fekete haj, e' gyönyörű lábacskához? Papucsa egyik dísze gyűjteményemnek. — 'S itt ez a' szalmaszín; a' gróf Lubinskaé Lembergben« — Hadd lám, a

1 Lubinskáé-e kisebb , vagy a' szép milanézeé ? merí okét. A' Lubinskaé rövidebb, a' contessáé karcsúbb. — Hát itt ez a' fejér? — JC jegyzéket keresi 's nem találja. Nézi a' polczozatón is *# ott sincs* — Kié is lehete ? — Hogy eszembe nem juthat! De miként is emlékezhetném mindenikére?— Cataloguât adok nekik. Gyűjteményem azt nem kevésbbé megérdemli, mint a

9 bibliothecák. 'S ezután nem ostyával ragasztom rajok étiketjeiket, hanem pecsétviaszszal. Az tartósb. HARMADIK JELENÉS. PÏTXR, a' kávéval. ERKKWYI. Pirin. Hozom a' kávét, kapitány úr. De jól történt, hogy töltelékkel parancsolá. Két findzsát teszek fel, mert egy vendég fog mellé úlni. ERKÉVYI. Melly vendég? nem értelek. PÉTIR. En sem magamat, de a' dolog nincs különben. Képzelje, kapitány úr , a* mint a' kávét hozom , egy szép fiatal asszonykát látok jöni felém ; hadnagy Dl-