Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
A RA TES Azt gondoltam én, hogy semmiféle szerentsétlenség sem fogja ennek a napnak örömét el rontani. PYRHUS Az szerelem tsinállya, hogy ollyan nehezenn hagygya itt ezt a környéket. ARATES A Hertzeg választhat magának a leg nagyobb Fejedelmi Kis Asszonyok közzül. PYRHUS Én már a leg jobbikat el választottam neki: éppenn azért ollyan szomorú. Hol a te szép Leányod? Hetedik Jelenés Aloimna Szolgállóival a Theatrum hátullyán ALCIMNA EVANDER ALCIMNA EVANDER ALCIMNA EVANDER ARATES EVANDER ALCIMNA EVANDER ALCIMNA PYRHUS Istenek! hát oda kell az elébbe a Hertzeg elébbe hurtzoltatnom, hogy ott rám bámully anak; téged pedig nem láthatlak, a kit egyedül szeretek, /szomoruann áll. kezét szemére teszi/ Jön már; hallom jön; Nyomorult! Ah, itt vagyok már, nem szólhatok fajdalmom mia. /Csudálkozva fel néz/ Mit hallok! esmérem ezt a szomorú hangot. 0... Istenek! fogjatok meg Barátnéim: Ez az a Hertzeg! Ó, Evander! Csudálkozás! Mit látok ón! Te vagy é Alcimna? Istenek, mitsoda öröm tettzik ki a képekenn... /Alcimnához szalad, meg öleli/ Nem álmodom; te vagy az, te vagy az, Alcimnám? Ó, Evander, kedvesem: millyen tsudállatosann kerültünk öszve... Még ebbe a szempillantásba leg boldogtalsnabnak tartottam magamat e földönn. Még ebbe a szempillantásba, és azt gondoltam, hogy meg halok szomorúságomba; és most mitsoda nagy örömöm van! Az Istenektol legyen meg áldva a ti szeretetek, a kik titeket edgymásért teremtettek. Hellybe hagyod
