Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

Ötödik Jelenés Pyrhus, Evander PYRHUS EVANDER PYRHUS EVANDER PYRHUS EVANDER PYRHUS EVANDER PYRHUS EVANDER De régenn nem láttalak már Pi jam: miért múlattál ollyan soká? Meg néztem még edgy szer azt a tsendes környéket, a mellyet most el kell hagynom. Hát nem örömest hagyod azt itt? Hát az a gazdagság, sok Jószág, a mellyel ma az Istenek meg ajándékoztak nem gyönyörködtet é téged? Valósággal tsudálkozom ezenn a tsillogó pompánn. A te sátorod majd ollyan szép, mint a harmatos gyep a mikor a nap reá süt: de tsak még sintsen ollyan szép. Ezer dolgokat is láttam, a mellyeknek se neveket, sem hasznokat nem tudom. De Édes Atyám! mindég ennyi sok unalmas emberektől van környül véve. A hol Jószág és Kints van, ottan öszve gyűlnek jók és rosszak. Ez hát éppenn ollyan, mint mikor a fa virágzik, osztánn oda gyűlnek a méhek és a hernyók. Ugy van. Hiszen unalmas az, hogy ők mindég körültem vágynak, hogy nekem szolgállyanak, mikor nints is szükségem reá. Nem szenvedhetem ezt az alázatosságot, hiszen én is tsak ollyan ember vagyok, mint ők. Fijam! nints is a Fejedelmeknek semmi mások felett való elsőségek, hanem tsak hogy a Törvényt ki szolgáltattyák. Édes Atyám! Ugy é hogy mikor ők Fejedelmet választanak magok közzül, a leg jobbat és okosabbat választyák: téged is azért választottak. Mitsoda bolondok hát, hogy nekem meg igerik, hogy én fogok rajtok te utánnad uralkodni, mikor még azt