Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Czibula Katalin: Egy XVIII. századi jezsuita iskoladráma tanulságai

8. v. 3. kim. eszedbe tűnnek a* te martzonaságaid — eszedbe jutnak hajdoni déltzegségeid 8. v. 1. kim. szent Pál leveleit forgattya — szent Pált olvasván* Nemcsak szavakat cserél, hanem mondatszerkezeteket is átalekit. Valószinüleg tömöriteni akar, magyarosabbá, a fülnek megszokottabbá tenni, de ezek a kísérletek többnyire latinizmusba torkollanak. 5. v. 1. kim. meg-ne keresztelkedgyen — meg ne keresztelkede ne 3. v. 3. kim. mind-nevetségesre vette, tagadván — nevetvén tagadta 7. v. 4. kim. mind a ketten helyben maradnak — mind a ketten helyben maradnának. Végül a jelenetek zárása mutat eltérést, más szokásokhoz való alkalmazkodást Jantsó drámájában: a jelenetváltást, a színpadról távozás problémáját többnyire úgy oldja meg, hogy egy szereplő, általában Ágoston felkiált: nosza, induljunk, és a szereplők levonulnak. Ilyen kissé szokványos, erőltetett megoldással is végződik a darab: a szereplők együtt dicsérik Istent, majd indulnak Ágoston ezen felkiáltására - Monicához. Dolgozatomban azt kívántam bemutatni, hogy egy igen széles körben népszerű téma hogyan alkalmazkodik Magyarországon a XVIII. században a helyi viszonyokhoz, a korszak kérdéseihez, problémáihoz, és ennek megfelelően hogyan változik meg, milyen részletekkel bővül, milyen időszerű gondolatok ki mondására válik alkalmassá. A dolgozat létrejöttében nyújtott segítséget ezúton köszönöm Tarnai Andornak, Kilián Istvánnak, Bartók Istvánnak és Gábor Györgynek.