Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
CSAPOS BÁRÓ A kastély is? A lovak is? Igen. Minden. A házat felgyújtották, a könyvtáram odaégett, a lovakat elrabolták, as egész ménest, mindent, minden állatot, borjút, tehenet...^ 76 / Amikor 1944 szeptemberében Bánffy Miklós Horthyhoz utazott a németekkel való szakítás ügyében, az üresen hagyott bonchidai kastélyt németek szállták meg. A mozdítható értékeket teherautókra rakták, a grófi ménes egy részét - amelyre oly büszke volt Bánffy - elhajtották. Amikor elhagyták Bonchidát, felgyújtották a kastélyt, a Bánffyak ősi fészkét is. A gróf e szörnyű pusztítás szörnyű romjaira érkezett haza. Ekkor már amúgy is idős ember. 71 éves volt, de a családi értékek ilyen mértékű pusztítása még jobban megtörte. Kós Károly meséli el, hogy Bánffy meg volt győződve arról, hogy osztályának napja leáldozóban van. Nem akart tehát mást, mint azt a vagyont és szellemi-művészi értéket, mely apjáról reá testálódott, épségben megőrizni. Nem gyarapítani, csak megtartanem is tudja, hogy mindaz, ami odaveszett, nem az ő tulajdonát képezte már. Románia augusztus végén megkötötte a fegyverszünetet a szövetségesekkel és szembefordult Németországgal. De a béke, az új berendezkedés leszámolt a gróffal. Kós Károly igy emlékezik vissza: "Vedd tudomásul, hogy Bánffy Miklós is teljesen tisztában volt a bekövetkező változásokkal. Nekem előre megmondta, hogy a régi világnak egy szer s mindenkorra lejárt. Ő ezzel számolt, s nem tragédiázott a dolgok felett." Számolt tehát a demokratizálódással, a balratolódással, de azzal nem számolt, hogy mig őt a béke ügyében Horthyhoz vitte útja, a román hatóságok árulással, s a német fasisztákkal való összejátszással fogják vádolni. Romániában 1944. augusztus 23-tól érvénybe lépett az a rendelet, hogy aki ezután hagyta el a román határokat, s olyan országba - pl. Magyarországra - utazott, amely még a tengelyhez tartozott, árulónak minősítendő, s teljes vagyonelkobzással Pedig, amikor visszaérkezett Erdélybe, még