Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
Megoldatlan problémák is jelentkeznek azáltal, hogy az iró a megváltót helyezte központi megvilágításba. Az Ember fiának szavai a Bibliából minden változtatást kerülve hangzanak el modern környezetben. Ugy is mondhatnánk, hogy amikor őt beszélteti az iró, akkor idáz az evangéliumból. Igy ezek a szövegrészek idegen testként, betétként hatnak, s disszonanciát teremtenek, noha ezek tartalmi lényege az, amit Bánffy ébren akart tartani a kaotikus kor emberében. A központi szereplőt körülvevő alakok azáltal jellemződnek és értékelődnek, hogy milyen a megítélésük az Ember fiát illetően, azaz milyen mértékben ütköznek össze a keresztény etika értékrendszerével. Pontosan ebből a kiindulópontból rajzolja meg az iró a háborús társadalom fő vonalait, vázát. Azt a gonosz emberi konstrukciót kétféle szférából támadja meg a dráma: a magánéletnek és a közéletnek az Író számára oly szorosan összetartozó, összetapadó két oldaláról, akár a Martinovics és Az ostoba Li esetében. Nem véletlen tehát, hogy a Pérj, a Feleség viszonya részletesen van bemutatva, h8bár viszonyuk szorosan véve nem függ össze a megváltó személyes sorsával. A Férj prostitúcióra biztatja feleségét, odadobva őt a Bankárnak, hogy piszkos üzletei felett szemet hunyjon a pénzvilág. Igy válik a magánélet rossz értelemben közüggyé, a háború ördögi vásárainak kiárusitási tárgyává, Ezzel az emberpárral szemben már inkább az intimebb, gyengédebb emberi érzések szférájában mozog Mária Magdolna, azaz Magda, a prostituált, kinek eredetileg az lenne a feladata, hogy testével magát az emberi vonzódást, a szerelmet is prostituálja, kiárusítsa. 0 azonban egy más világra vágyódás ösztönével lázad helyzete ellen, s vak odaadással veti bele magát a hitbe, amely egyetlen menedéke. Az ő alakja a hinnitudás erényének fényével ragyog a drámában. Az utcalány ártatlanabb, mint a tisztes polgári életet papoló egyház, vagy bármelyik másik szereplő. De ez a fenekestől való felfordultság nemcsak a magánéleti kapcsolatokra vonatkozik. A közélet is ugyanígy foglalja magába a társadalom szerkezetét, a politika céljait: mindent magából kifordítottan. A drámán belül ezáltal figyelhető meg egy társa dalmi-egziaztenciális
