Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

meg. A ciklus megvalósítása azonban abbamaradt, egyrészt a Vígszínház könnyebb műfajú darabokra berendezkedett jellege, másrészt a darabok körüli bonyodalmak miatt. A Kós-darabot még bemutatták, a Tündöklő Jeromos t átvette a Nemzeti, a Vörös kör nem tetszett a Vígszínháznak, Bánffy darabjáról pedig Magyar Bálint annyit mond, hogy még el sem készült/ 66 / E darabról mi is csak annyit tudunk, hogy "a mai korban ját­szódik erdélyi arisztokrata miliőben", valamint azt, hogy 1936. december 6-i keltezéssel Bánffy szerződést kötött az Erdélyi Szépmives Céhhel, melyben a darab szerzői jogával és minden előadásával /film, szinház, rádió/ járó jogot a Céhre ruházta át/ 67/ 1939-ben Bánffy újra mint politikus lép a közélet szinte­rére: 1939-ben "...lettem fölszólítva, ... hogy a Romániai Népszövetség élére álljak. Ezt a föladatot vállaltam, mert a romániai magyar nép megegyezését és erdélyi magyar népünk­nek nyugalmasabb életét véltem ily módon biztosíthatni."^ 68 / A második bécsi döntés és az azt követő magyar intézkedések azonban lehetetlenné tették a Bánffy által is képviselt irány­vonal sikerrevitelet. A kiutasítások, erőszakos végrehaj­tásuk és a román képviselők arányának csökkentése elmérgesi­tette a helyzetet a két ország és a két nép között. Ezért Bánffy újból visszavonult. A világháború által teremtett helyzetben azonban újra próbálkozott a józan megegyezés ér­dekében. 1943-ban Bethlen István megbízásából titkos tárgya­lásokat folytatott Julin Maniu román miniszterelnökkel, a Román Parasztpárt félreállított vezetőjével, de ez is kudarc­ba fúlt. A remények meghiúsulása, a politikai elképzelések csődbejutása, a háború tomboló katasztrófája arra indította Bánffyt, hogy visszatekintsen a múltba, s megkeresse az 0­kokat, melyek idesodorták az országot. Elkészítette tehát a két világháború közötti időszak szigorú mérlegét, melynek hangneme egyben a felelőtlen politikai vonalvezetés elleni vádirattá emelte a visszaemlékezést. "Senki sem hivta föl nemzetünket arra, hogy önmagát is nevelnie kell, valódi hely­zetét meg kell látnia. Össze kell fogjon végre és igazi er-

Next

/
Oldalképek
Tartalom