Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
múltja oly kevés kimagasló egyéniséggel szolgál s ezért nincs joga egyetlen Írónak sem sárbarántani a kevesek egyikét. Láthatjuk, hogy e szélsőséges vélemények elvi kérdéseken vitáznak a szinpadi mü kritikája Ürügyén. Érzékeny pontját érintette tehát a téma az akkori Magyarország köz- és politikai gondolkodásának. A Magyarországot a világháború után ért sokkhatás nemcsak magából a vesztes békekötésből táplálkozott. 1918, 1919» és 1921 - azaz Trianon - megítélésekor az emberek túlnyomó többsége láncreakciószerű szerves kapcsolatot látott a vesztes visszavonulás, a forradalmak és a Magyarország sorsát megpecsételő döntés között. A kortársak megítélése egy évtized távlatából természetszerűleg nem lehetett elfogulatlan a békekötéssel kapcsolatban annál is inkább, mert a háború előtti hatalmi tervekre és elképzelésekre is élénken emlékeztek még. A bolsevizmus eszméinek általános megítélését tehát Trianon súlyosbította, s tette elfogadhatatlanná azok szemében, kiket az ország megcsonkítása közvetlenül, elementárisán is érintett, s ebben segitett az az ellenforradalmi propaganda, mely irredentizmusával lényegesen hatott a köztudatra. A magyar történelem lázadásainak, forradalmainak vezéralakjai ebből a szempontból kapták megítélésüket. Martinovics alakja abból a szempontból válhatott problematikusabb, vitathatóbb és exponáltabb alakká, hogy közvetlenül is összefonódott neve az 1918-1919-es eseményekkel. Korszakunkban Martinovics nevét nem feledték még, mint ahogy Trianon sokkhatása is élő volt. Ez az a tágabb körű összefüggés, melyet figyelembe kell vennünk akkor, amikor a Martinovics cimü dráma kritikai anyagát áttekintjük, s magyarázatot akarunk találni a vélemények szélsőségesen elfogult voltára. A kritikák csak abban egyek, hogy mindegyik sematikus, egyoldalú, saját politikai nézeteit igazoló fantomot akart formálni az alakból, s ezt akarta szinpadon látni. Alapvetően nem értették meg a kortársak Magyarországon Bánffy Írói szándékát: azt, hogy ő éppen az embert, az ellentmondásokat hordozó kiélezett helyzetekben mozgő ós döntő alakot akart a fe-