Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

lett volna az, amelynek adottságai és irányultsága szerencsésen találkozhatott volna össze a Ha plegendáv

a1 mint drámai nyersanyaggal. A kísérletező merészség a Tháliában is megvolt, csakúgy, mint a Naplegendáb

an, A kulturális igényszint nagy általánosságban még a század második évtizedében sem vált alkalmassá az ilyen jellegű darabok befogadására, megértésére Magyarországon. Hasonló értetlenség fogadta ugyanis később például Balázs Béla szinpadi műveit is. A Naplegendá

t még egyszer bemutatták Kolozsvárott, 1938. december 22-én Áprily Lajos Idahegyi pásztorok cimü darabjával együtt. A rendező Bánffy Miklós volt. Az idő akkorra már rég eljárt a szecesszióhoz kapcsolódó mü felett. Az előadás kapcsán R. Nagy András, az Erdélyi Helikon kritikusa ezt irja: "Kisbán Miklós Naplegendáját 1906 /?/-ban adták először. Tipikus terméke a maga korának. Keletkezési idejének minden külső ós belső jegyét magán hordja. Pormai és tartalmi adottságaival a századelő szellemi világában áll. A mai néző, ha nem tudja a darabot keletkezésének sajátos világában látni, majdnem tanácstalanul áll előtte.• .«/^/ Bánffy tehát, mint iró már kezdetben is fogékony volt a modern irodalmi törekvések iránt. Illés Endre ezt igy magyarázza: "Mindegyik Bánffy-kötétbe ezt ; a biztató, sarkalló mottót Írnám: Merj! Hiszem is, hogy mindegyiket ezzel az elszánással kezdte: végre legyőzi a fene fátumot, legyőzi azt, hogy gróf, hogy tizenhatezer hold erdeje és ötezer hold kánaán-föld

je van, hogy ősei erdélyi gubernátorok voltak, hogy az életet mint diplomata, kaszinótag és képviselő kezdte."^/ A NAGYÚR Közéleti tevékenység a szinház jegyében 1912-ben Bánffy az állami szinházak - a Magyar Királyi Operaház és a Nemzeti Szinház - élére került intendánsi jogkörrel. Eddig saját drámája által kapcsolódott csak a színházi világhoz, most közéleti téren is közel került hozzá. 1918-ig látta el ezt a feladatkört. Az ok, amiért kinevezték,