Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
és gödöllőiek festőcsoportja pedig a képzőművészet terén alkotott újat és nyitott utakat a stilus továbbfejlődésére, A drámairodalmat azonban mindez érintetlenül hagyta. Ezért irja Ady a Naplegenda kritikájában, hogy nem meri remélni, hogy e mü a Nemzeti Szinházban elevenedjen meg. Egyetlen reménye a Thália Társaságy i5// Újdonság volt a dráma témaválasztása is. Extrém, furcsa voltával felhívta ugyan magára a figyelmet, de az őskori témából adódó megoldatlanságok, melyeket az iró nem volt képes áthidalni, joggal számíthattak értetlenségre. Bánffy mindig kereste a megszokottól elütő másféleséget, de ez a témaválasztás ebben az esetben még e jellemvonásának figyelembevételével is túlzásnak vehető. Olyan szélsőséges minőségi, tárgyi, esztétikai és filozófiai szempontokat akart közös nevezőre hozni, melynek összeötvözóse még egy nagyobb tehetségű, igazi drámai kiválóságnak sem sikerülhetett volna. Az életet Írói képzelettel, misztikus látásmóddal szimbólummá növelni, ez törekvése volt a kortárs Balázs Bélának is, aki azon kevesek közé tartozott, akik ily módon próbáltak utat vágni az új dráma felé. De Balázs e törekvésének megfelelően hü maradt ahhoz a tárgykörhöz, amely alkalmas anyag volt az ilyen jellé gü feldolgozásra. Bánffy azonban túlszaladt azon a határon, amely még lehetővé tette volna a téma és az általa kifejezendő tartalom, valamint a művészi megjelenítési forma harmóniáját. Bármenynyire is csak háttér az ősember élete egy mitosszá növő egyéniség szinreléptetéséhez, mégis nehéz elhitetni a befogadóval, hogy az élénk költői fordulatoktól túlcsorduló dialógusok az ősember szájából természetesnek hatnak. E sarkalatos ellentmondás végig ott feszül a műben, mely egyszerre akar tudományosan darwinista, idealista, misztikus is lenni. A mü kortársi fogadtatásának vizsgálatánál a drámairodalom nem éppen kedvező helyzete mellett tehát figyelembe kell vennünk a Naplegenda sikertelen témaválasztását is, mint egyedi okot. Ady tévedett, amikor 1906-ban azt irta, hogy nem reméli a darabot a Nemzetiben viszontlátni. A Nemzeti ugyanis műsorra
