Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
foglalkozás szerves részeként fogta fel. Ahogyan és amilyen Intenzivitással ő foglalkozott ezzel a világgal, az bizonyos vonatkozásban már kivül esik az arisztokrata mozgás- és tevékenységi körön. Olyan atmoszférába illszkedett ugyanis bele, mely rohamosan vált Ízig-vérig polgári jellegűvé, vette át a polgárság Ízlésbeli kívánalmait* Már az sem kifejezetten a f5úri származás Íratlan törvényeinek betartása, hogy kulisszák mögött, zsinórpadláson, díszletek mögött érezte jól magát, és szívesen töltötte ott az idejét. Ráadásul "rangján alul" nősült, amikor elvette Várady Arankát, a Nemzeti Szinház egyik vezető művésznőjét, s ezzel magánéletét is a színházhoz kötötte. Mindazonáltal Bánffy nem rétegének akart hóbortos fenegyereke, különc tagja lenni. Nagyon is tudatosan, meggondoltan és komolyan akart a szinház által elérni valami mást, mint amibe beleszületett. Neve, ha drámát irt, Kisbán Miklós volt. Nem rejtőzködni, szégyenlősen meghúzódni akart az irói álnév mögött. Mindenki tudta akkoriban, kit takart a Kisbán név. A kritikák legtöbbször fel is hivták a figyelmet e személyazonosságra, hiszen a társadalom akkoriban már nem grófok drámáitól várta a szinpadi sikert. Bánffy ki akart lépni főúri korlátai közül, de alapvetően soha nem tudta semmisnek tekinteni a hatalmas birtokokat és családja történelmi tradícióit. Több volt, mint egy konzervatív, hagyományoknak élő arisztokrata, de kevesebb mint korának az a müvésztipusa, aki képes egy teljes életet áldozni művészeti vagy irodalmi tevékenységére. Igy aztán ő elsősorban gróf Bánffy Miklós maradt a kortársak szemében is, ós csak másodsorban volt Kisbán Miklós. Ez a kettősség ellentmondást is takar. Gondolkodásmód és tevékenység nem illeszkedtek össze harmonikusan, inkább széttartóén fogták közre ezt az összetett egyéniséget. Ez az ellentmondásosság felbukkan drámáiban is. Nem egy esetben tettenérhető az eszmei, gondolati lényeg és a kifejezési mód, a megjelenítés egymáshoz való viszonyában. Nyomtatásban öt drámája jelent meg. Ezeket a második világháború idejéig megírta, s amint megírta, be is mutatták őket. Ez az öt dráma a Naplegenda . A nagyúr . Az erősebb . Maskara ,