Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Kelényi István: Babits Mihály lélekszinpada
Gyula-levélben fölbukkan Vörösmarty neve, Babitsnak két hires Vörösmarty- tanulmány ára utalva. A költőnek tehát az akkortájt tanulmányozott Csongor és Tünde valóban adhatott inspirációt, legalábbis népmesei indítékában. A mesejáték népiességében tehát nemcsak Arany János szeretete dominál, hanem Vörösmartyé is! /Nem formai szempontból érezzük rokonithatónak a két müvet, hanem filozófiai rétegződése miatt! Formailag ugyanis semmiképpen nem vethető össze, mert Vörösmarty müve a shakespeare-i Szentivánéji álom ihletésére jambikus /és rimes trocheikus lejtésű/, mig Babits remeke*mint emiiettük, a magyaros tizenkettő! Ugy véljük, e fiatalkori mü rétegződése és problematikája miatt a későbbi Jónás-ság előképeinek tekinthető! Jelképes, vagy inkább allegorikus értelmű mese. A mü egyszeri jelentésében is szép játék, de mint minden nagy alkotás, egyúttal több is, önmagán túl mutató. A királyfi, /a mindenkori költő/, aki többé nem tud dalolni, hullámok közé kell, hogy zuhanjon szégyenével, mert nincs számára fölmentés, /"tragikus vétsége" számára feloldozás/, nincsen lehetőség az újrakezdésre. /Miként az Öregkori példázatban sincs más választás Jónás számára, minthogy lelke cethal-börtönéből újra és újra feltámadván - csak a Békéért daloljon./ A lírikus prológusa ez a dráma. A drámaköltő Babits mesejátéka: a lírikus tragédiája. A második ének - a lélek drámája. Jegyzetek A., Babits Mihály drámai művei : 1. A SIMONÉ HÁZA /1906/ /Egyfelvonásos/ Megjelent szövegközlésünkben és bevezető jegyzetünkkel az ALFÖLD 1974/11» számában. Először a rádióban hangzott el 1972-ben. /21/ 2. MES SA LINA /1906 körül/ Elveszett, vagy csupán terv maradt. /22/
