Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Kelényi István: Babits Mihály lélekszinpada
"Nem vágy, nem álom, henem emlék: jaj milyen rég volt az a nemrég i Tiz gyenge ág nyúlt felém éa én izenként tördelem: ó arany ágnak arany ize. arany fa arany lzü méze! hogy arca hol? ne kérdd mert tündértest e kicsi kéz mely arca nélkül is egész. Még egyre álmodom vele: 6 hogy oly messze közele s hogy minden e világon itt furcsa szirtekbe ütközik!" A "gyönge és édes Királylány tüdőbajban halt meg" - "aki rokona ls volt. s akivel már-már eljegyezték egymást" -teszi hozzá föl jegyzéseihez Török Sophie/ 8 ' Egy korábbi verse, a Csipkerózsa ' ' c. me se-motívuma inak átstilizálásának módszerében emlékeztet A második ének második részében a beteg királylány bemutatásának módjára. Akár valóságos múzsa ihlette az emiitett verset, avagy csupán ez is "kul túr-szerelmei" közé tartozik Babitsnak, miként a Hege so 3 Írj a és annyi más "szerelmes verse" - e Csipkerózsa előképe, rokonitható vonásokkal gazdag, A második ének beteg királylányának arcához hasonlatos. "Mintha valamely jellegzetesen szecessziós rajzhoz vagy festményhez készült volna szövegnek" - irja Kardos Pál, Babits monográfusa - "s az egész vers fölött, amely a mese alvó királyleány át márvány sápadt halálos beteggé költi át, s amely a fölébresztő csők mesemotivumát teljesen figyelmen kivül hagyva, a feloldhatatlan gyász hangulatát önti el a képen, ott lebeg a dekadens halálvágy költészete". /l0/ Ennek a bús halálvágynak szaval szólnak A második ének