Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Kelényi István: Babits Mihály lélekszinpada
legpopul ária abb versformáját, a magyar tizenkettőst pattogtatja széles árad ás ú drámájában* Balázs Béla pedig rövidebb, balladai homályú és balladás lüktetésű drámáját ősi nyolcasban Írja - ugyanabban a formában* melyben a Kékszakállú-monda magyar változata, a Molnár Anna balladája megszületett*"^*^ Ennyit a kát dráma párhuzamának jogosságáról, Bóka László szavaival* A kát prológus ezt mág világosabban igazolja* Balázs Bélánál: "Szemünk pillás függönye fent: Hol a színpad: kint-e vagy bent," '^' Babitsnál pedig: /a clm alá kerülve magyarázza/: "Történik egy dalos lelkében * melyet az iró Meseországnak nevez". Be térjünk vissza a Nyugat kiadásában, 1942-ben megjelent dráma szövegéhez éa a sajtó alá rendező Török Sophie eligazító bevezetőjéhez! /Ugyanez megjelent még a Magyar Csillag 1942* évfolyamában is./ A többszörös idézet-áttétel helyett vegyük alapul a Nyugat folyóiratban publikált Vihar /a mesedráma III. felvonása/ bevezető soralt, mely Babitstól származik. Hiszen ezt idézi majd a hitves is, valamint erre hivatkozva Keresztury is, az emiitett rádiós-bevezetőben. Ragaszkodjunk az 1911« október 1én megjelent szöveghez, Babits vallomásához: "Ez a költemény harmadik felvonása egy készülő mesedrámának, mellyel talán valamelyik színházunk Is kísérletet tehet. A mese, mely egészen sablonos, egy balatoni mondán és a jó Garay ismert versén alapul, a kecskekörmökről és a tihanyi ekhóról. Az első felvonásban a dalos pásztor "aranyszőrű kecskéket őriz Tihany fokán", mig a király meghallja bűvös énekét és elhívja őt a beteg királylányhoz, hogy dalával felvidítsa. Ez ama véletlenség, mely minden dalos életében egyszer előfordul. A második felvonás azt adja elő, hogyan gyógyítja meg a pásztor dalával a beteg királylányt. Hősiesen, mert sikertelenség esetén a halál vár rá, mint minden dalosra. A harmadik felvonásban a pásztor már ifjú király és a királylány férje. Igy látjuk őt viszont." /7/ Később, amikor újra ki akarta adni Babits, /T.S. föltételezése szerint 1919-ben!/ a Hadjárat a semmibe cimü verssel
