Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Budai Katalin: Adalékok a lirai dráma elméletéhez

böző arányban, eltérő hevességgel hat az imre s s Zionismus, a szimbolizmus, a naturalizmus, a szürrealizmus, a szeceszszió. Közülük a szecesszió tűnik a legátfogóbbnak, hiszen valamennyi művészeti ágban megjelenik, építészettől az operáig. Mégis, a szecesszió ornamentika, disztités maradt; sem mint a polgárság önmagát kifejezni és megörökíteni vágyó nagy stílusa, sem mint az akadémizmust támadó fiatalok hadjárata nem vált egységessé. Mint Németh Lajos a század szellemi megrendülését a festészet példáján demonstráló könyvében irja, éppen az hiányzott a szecesszióból, ami minden stilus alapfeltétele: "a totalitás érzése vagy legalább annak a történetileg hiteles illúziója. A fragmentant ás talajáról... nem nőhet ki sem szilárd kompozíció, sem egységes stilus."^ Nélkülözte tehát a legfőbbet: "a homogén világképet." Ha a lirai drámát nem köthetjük is kizárólag a szecesszióhoz, sok vonásában mégis megtermékenyítőén hatott rá. A szecesszió legerősebb ága: a képző- és iparművészet nyomta rá bélyegét az irodalmi müvek képi világára. A primitiv, a távoli, az egzotikus; az érzéki, a művi, a transzcendens; a népi, a tiszta, a mesés, a mitikus - ezek a jelzői a szecesszió fogalmi és tárgyi világának. A képzőművészeti és irodalmi "korreszpondenciák" a külföldi és magyar példákra egyaránt érvényesek, bár a magyar helyzet a fáziskésés miatt megint sajátos szint nyer, mint évszázadok óta már oly sokszor. Rába György a fiatal Babits és kortársai stiltobzódását elemző Írásban foglalja össze ezt a jellemző magyar állapotot, amelyben a szecesszió egy áramlat, iskola stilusaként élhet ugyan tovább, "de más gondolati rend/8/ szer kifejezésére szolgál." ' Nálunk a Németországban már túlhaladott naturalizmus ekkor érik be s válik igen progresszív eszmék hordozójává Bródy, Thury Zoltán darabjaiban, Tömörkény novelláiban, Bródy majd Móricz regényeiben. A nagybányaiak is ekkor állnak a zeniten impresszionizmusukkal, megelőzve s előlegezve az irodalomban azt, aminek az irodalomban a Nyugat vált gyűjtő-