Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája

Egy felvonáson belül a jelenetek mindig azonos díszletben játszódtak. A Saul királyban háromféle színpadkép van a darab során. Az első és a második felvonást ugyanazon a szinen: Saul király táborában játsszák, megfelelően a szereplők magas létszámának, de azok különböző társadalmi rétegződésének. A harmadik felvonásban szinhelyváltozás történiki a helyszínen Saul király házának belseje. Ez az addigiaknál intimebb szin, itt csak a darab főrangú szereplői lépnek fel, bár a nép is hallatja szavát, de csak a hangját halljuk kívülről, s szerepe csak arra korlátozódik, hogy Sault vagy Dávidot éltesse az eseményeknek megfelelően. Cselekményalakitó szerepet kap itt egy függöny is - rejtőznek mögötte, hallgatóznak mögüle, halálthozó félreértésekre ad okot. A negyedik-ötödik felvonás szükségszerűen játszódik a szabadban, indokolttá teszi ezt a szereplők nagy száma és a háttérben feltűnő égő város képe. A csatajelenetek szinen kivül játszódnak, hirnökök hoznak hirt az eseményekről, ezek a hirek rendkivül tömörek és drámaiak, pl. Akimelek: "Nézd, itt markomban e kevés hamut, / Ez városunk! /

földre önti/ A cselekmény kezdetétől a megoldásig néhány hónap múlhatott el, de az idő múlásának mértékére konkrét utalás nincs. Az Akbár szultán cselekménye két szintéren játszódik, ez első és a negyedik felvonás Akbár szultán palotájában, a második-harmadik felvonás pedig a bernareszi pagoda udvarán. A darab kezdete és vége között több hónap telik el. Ä szerző tragédiáiban igen kevés szövegbe süriti bele az alapszituáció és a konfliktus mibenlétének felvázolását, mindkét tragédiájának első felvonásában ez már megtörténik, sőt már az első felvonásban megindul a cselekmény. A Saul királyb

an a cselekmény a második-harmadik felvonásban bonyolódik. Csepreghy minden jelenetben boviti a néző információit. A jelenetek nemcsak új eseményeket mutatnak be az addig megtörténtekhez képest, hanem új oldalukról jellemzik a problémát /cselekményben, dialógusokban, monológokban/, jelenetenként nő vagy csökken a nézőben a feszültség, s a jelenetek mindig új és új hangulatba sodorják a nézőt. Minden