Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája

érkezik a bárkára, addigra az már valóságos büntanyává változik. Az arkangyal csak áraul-bámul a gyakori párcseréken és az általános hűtlenkedésen. Mindenkit bűnösnek nyilvánit, s mindenki be is ismeri hibáját. A mü végkicsengése, hogy az emberi élet természetes velejárója, hogy "e sártömeg között a tiszta jószándék is vétkezik.", és "Ha istenkéznek rajtunk /12/ van nyoma: a dal lehet az és a szerelem!"

7 Mint emiitettem, ez a vigjáték tragédiának indul, s csak a tündéri-allegórikus szál költőisége és a szép számmal előforduló szerelmi pajzánkodások és pikáns félreértések tolják el ezt a darabot a tündéries vigjáték és a nagyonis evilági komédia irányába. A darab középpontjában áll Noé unokája, Azel és a Káin sarjából származó Rachel közötti szerelem. Ebben a szerelmespárban benn van az az erő, amely Csepreghy életmüvének minden szerelmespárjából hiányzik. Ezek a fiatalok nyiltan föllázadnak a zsarnoki hatalommal szemben, ez a lázadás egyben halálukat is jelenti, mert egymás nélkül nem kivánják túlélni az özönvizet. AZEL /

Noéhoz/ Bosszúd nem félem, jóságod se kell. Az élet, melyet adni vélsz, halál; Ráchellel halni boldogság nekem. Ne üldözz, mert a szikla széliről Egy ugrás és a vizözönt se várjuk, Örökre egymáséi leszunk.

77

"

5

"-^ Ezután Noé parancsára fölragadják A zeit, és elcipelik a bárkába. Rachel kétségbeesett panaszszóval búcsúzik szerelmétől s az élettől is. Ezzel a romantikus hevületü kifakadással és világpusztulás-hangulatú jelenettel zárul a harmadik felvonás, ahogy csak a tragédiák felvonásait szokták befejezni. RACHEL Megállj! Ne vidd el, tolvaj, éltemet! Azel enyém, vagy vigy el engem is. Nem akarok meghalni egyedül! Hogy haljak meg, ha benn van életem? /

Nép fut a szinen keresztül, távoli kiáltások hallhatók, villámlik/