Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Csapláros István: Lengyelek a régi magyar színpadon. Régi magyar szinpadunk lengyel repertoárja
készben, népdalokkal, tánccal. Minthogy tartalma általában közismert, belőle csak a két lengyel testvér történetét emeljük ki, annak illusztrálása, hogy milyen belehallásra alkalmas polonofil szövegrészletek vannak benne. A darab évekig tartó sikere is indokolja a valamivel részletesebb ismertetést. Első szakasz: Paró. A darab két lengyelé az álnéven élő Bájkerti /Lendvay/ ének- és nyelvmester báró Szirtfokinál /Udvarhelyi/ és Stein /Páncsy/ sópénztárnok. Utóbbi kártyás és sikkasztó, elveszett pénzének éjjeli betörés alkalmával való visszaszerzésekor gyilkosságba keveredik. Bájkerti szerelmes tanítványába, Lenke bárókisasszonyba /Hubenayné/, aki rábeszéli tanárát, szöktesse meg, éjfélkor találkozóra hivja. Minthogy Bájkerti a gyilkosság után jelent meg a találkán, elfogják, és őt tartják a gyilkosnak. Második szakasz: Statárium. Stein hazatért a pénzzel és elmondja feleségének, hogy ő és Bájkerti édestestvérek. Elmondja családjuk történetét. Lengyelhon végveszélye után menekülniök kellett, nevüket is megváltoztatták, nem akartak Szibériába vagy a vérpadra kerülni. Bájkerti vállalja a látszatot, az áldozatot: Steinnek családja van, elismeri bűnösségét. -A novemberi felkelésben bátyja megmentette életét, itt a viszonzás pillanata. S bár Stein Öccse ellen vallott, de elhatározza, hogy megmenti életét vagy pedig feladja sajátmagát. Meglátogatja öccsét a börtönben: "LengyeIhonért meghalnod dicső dolog lett volna"... "En megmentem életedet, ah, a harczmezőn, hol halni dicső! te megmented életemet a vérpadtól, hol halni gyalázat. Lengyelhonért halnod dicső lett volna, s én e dicsőségtől fosztalak meg; rám szégyen várt s engem mentve, magadat gyalázod meg". A megyíházi tűzvészt kihasználva Bájkerti és társai megszoknék a börtönből. Harmadik szakasz: Sobri. A menekülő haramiák^közt látjuk Bájkertit parasztgúnyában. Evés, ivás mulaíozás, csak Bájkerti búslakodik: "Elvesztem hazámat, ekkor is csak ezt haliam: "Bujdossál hontalan, és tűrj. Elvesztem ősi nevemet, vagyonomat és tűrtem^ /Vörösmarty-reminiszcencia!/. Sobri tanácsára Lenkét a bálból akarják megszöktetni. Steinné leleplezi az igazi gyilkost, a testvéri viszony titok marad. Az egykorú sajtóvisszhangok közül csak kettőt idézek. A Garey és Erdélyi szerkesztette Regélő Pesti Divatlap bevezetőjében emliti, hogy "Hét órakor már egy lélek sem fért többé a színházba és sokaknak vissza kellett témiök". Ez a lap különben csak a darab részletes tartalmának visszaadására szoritkozott/ 11687 .
